Ködben úszik…
Helena
Lassan ébred
ködöt lehel,
kert végében
őszi lepel.
Pihenni tér
kert virága,
borús szemem..
néz reája.
Múlt ködében
veszett virág…
fonnyadt levél,
kertem kiált.
Eltűnt a fény,
a ragyogás,
avar zenél,
s az elmúlás.
Kedves Barátom!Helena oldalát látogattad meg.Szerelmes verseimet, dalaimat, dalszövegeimet, történeteimet olvashatod és hallgathatod.Gyermekeknek íródott blogom:https://gyermekeknek.cafeblog.hu\ Az élet legnagyobb boldogsága, ha tudhatjuk,hogy szeretnek azért, amilyenek vagyunk, vagymég pontosabban, szeretnek annak ellenére,amilyenek vagyunk.\ Victor Hugo
Ködben úszik…
Helena
Lassan ébred
ködöt lehel,
kert végében
őszi lepel.
Pihenni tér
kert virága,
borús szemem..
néz reája.
Múlt ködében
veszett virág…
fonnyadt levél,
kertem kiált.
Eltűnt a fény,
a ragyogás,
avar zenél,
s az elmúlás.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: