Helena szerelmes versei

Helena: Te vagy..

Gyakran megesik velem, hogy találomra beütök egy nevet a keresőbe, megnézem milyen képek kapcsolódnak hozzá. Ugyanis célirányosan  kutakodom, hiszen a videó készítéshez elég sok fotóra van szükségem.

Ma reggel is ezt tettem, de a végén megakadt a szemem egy képen. Hosszasan elnézegettem, ingereltem a látványával  a gondolataimat, mit is ébreszt bennem, s kapcsolódik-e valamilyen mondanivalóm a látványához.  Jó játék… hiszen az inspiráció mindegy honnan jön.

Tehát az előzmény ez volt, s erre inspirált:

Ez a kép

Ezek a gondolatok jutottak az eszembe:


Te vagy..
Helena

Karom kúszó indáival
magamhoz ragadlak..
s törékeny ágaimon
virágot bont a szerelem.
S ha egyszer már többé nem hajt,
virágot sem éltet az ága,
ölellek.. még  akkor is
dísztelen ágaimmal,
mert érted élek, véled halok,
te vagy létemnek fája.
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!