Ködben úszik…
Helena
Lassan ébred
ködöt lehel,
kert végében
őszi lepel.
Pihenni tér
kert virága,
borús szemem..
néz reája.
Múlt ködében
veszett virág…
fonnyadt levél,
kertem kiált.
Eltűnt a fény,
a ragyogás,
avar zenél,
s az elmúlás.
Helena: Örök éjszakán
Örök éjszakán
Helena
Ne szólj Kedves!
Némaságot csókolok
forró ajkadra.
Sóhajom feléd,
mint hárfa csendül,
a mennybe menetelhez.
Bársony éjszakánk
ringatja vágyunk,
nincs most szükség
édes dallamokra,
ajkunk forró..
egymásnak muzsikál.
Hold fényében
virágzik ölemben a szerelem.
Ezüst párnád, testem ékessége,
s mint dacoló bimbó,
világol tenéked szolgálatodra,
örök éjszakán.. rebegem.
