Helena szerelmes versei

Fényével vakítson… Helena Szivárvány színekkel rajzolnám az eget, kócos felhőkkel szédíteném tekinteted. Vessz el a természetnek buja szép ölén, mint eltévedt őzgida őszidő ködén. Szorgos igyekezet vezetné ecsetem, mert szeretném, hogy meglásd minden apró kis jelem, mit eléd tárnék; mint enyhet-adó féktelen boldogság. Megalkuvó földi mennyország, amit adhatok; és mellé néked egy ragyogó csillagot, mely… Tovább »

Csak egy kis levél… Helena Meghallottam ezt a csodás zenét, s bennem ezeket a gondolatokat ébresztette: Egy szép szerelmes levelet gondoltam a zene hátterének. Nem készítettem el hangos változatban, mert “Csak egy kis levél” Eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha ilyen helyzetbe kerülnék, s írnom kellene, hogyan tenném, hogyan próbálnám újra éleszteni a szerelmet…. “Mit… Tovább »

El nem csókolt csókok.. Helena Az el nem csókolt csókok, még égnek ajkamon, mikor a peronon állva vártam a jöttöd, s a decemberi fergeteg pihéket rajzolt sötét pilláim erdejébe, majd csillagokat hímezett a véget nem érő várakozás lábai elé. Gallérom duruzsolt a füleimbe, csak ne halljam a szél kárörvendő kacaját, mi szüntelen emlékeztetett e téli… Tovább »

Hajnali szonáta Helena Sóhajok szöktek égő ajkamról, mint szellő pagonynak rejtekéről, s megtáncoltatva a lélegzet kis virágszirmait, eléd hullottam. Arra vártam, hogy magadba szívjad vágyízű leheletem, hogy benned otthonra leljenek pillanatok tünékeny óhajtásai… Engedd… Már keveredett a te az énnel, mellkasunk láza egymásért dalolt, szonátákat komponált a hajnal, sóhajaink selyme, fölénk hajolt.... Tovább »

Karjaidba szököm… Helena Rémülten nyakadba kanyarítom féltő ölelésem, hogy az éjszaka el ne rabolja meddő csókjaimnak végső virágát, hiszen néked nyílott. Vággyal nevelgettem, hogy szív-virágom az éjjel, estike bódulatával szédítsen a karjaimba, s ne láss mást, mint ragyogó égboltnak sugarával felhevített bőrömnek rózsás pírját. Hajnal ha érkezik, osonj lágy függöny pajkos tánca mögé, és várj,… Tovább »

    Gyengülő láncok Helena   Szenderegni  és álmodni volna jó, parázs fájdalmamat szüntelen kergetem, könny borítja arcom minden éjszakán, kereslek álmaimban egyre… szüntelen.   Úgysem érted, mi az mi fáj, és mégis… szikrázó tüzet szít, táplál a gyűlölet, gyűlölj csak, ha szeretni már nem tudsz, régen oly szép volt… ne gyötörd  szívemet.   A… Tovább »

Nincs is annál szebb, mint mikor egy édes pillanat meg van koronázva egy halk szerelmes suttogással.
Suttogni és hallgatni, olyan mint mikor az ember föld és ég között lebeg, és nincs senki más, csak Mi.... Tovább »

  RagyogásHelena Hó alatt lapul a világ,s a megvénült alkonyat jégcsap orgonán zenél,táncoltatja kacajodat. Fejem felett rejtőzködőtengernyi csillag kacsint…Lámpásuk reám ragyog,s szemem tüzére pelyhet hint. Szikra tánc a pillantásban,csillagszóró ragyogás…Röpke tűnő varázslat,pillanatnyi lét, sóhajtás.  ” title=”” target=”_blank”>... Tovább »

Minden olvasómnak nagyon szép Karácsonyt kívánok.
Helena... Tovább »

  A napsugár csókja… Helena Szikrázik már a havas táj, ragyog a téli napsugár, pihe hull a csupasz ágra, útra készül a szép darumadár. Kemény a tél szorítása, dermedten alszik  a világ, pihen a szív is, tavaszát várja, nyílik tán még nékem virág. Ha ébred a buja tavasz, lengedez selyme a rétnek, alvó szívem újra… Tovább »

Gyakran megesik velem, hogy találomra beütök egy nevet a keresőbe, megnézem milyen képek kapcsolódnak hozzá. Ugyanis célirányosan  kutakodom, hiszen a videó készítéshez elég sok fotóra van szükségem. Ma reggel is ezt tettem, de a végén megakadt a szemem egy képen. Hosszasan elnézegettem, ingereltem a látványával  a gondolataimat, mit is ébreszt bennem, s kapcsolódik-e valamilyen mondanivalóm… Tovább »

Ködben úszik… Helena Lassan ébred ködöt lehel, kert végében őszi lepel. Pihenni tér kert virága, borús szemem.. néz reája. Múlt ködében veszett virág… fonnyadt levél, kertem kiált. Eltűnt a fény, a ragyogás, avar zenél, s az elmúlás.... Tovább »

Örök éjszakán Helena Ne szólj Kedves! Némaságot csókolok forró ajkadra. Sóhajom feléd, mint hárfa csendül, a mennybe menetelhez. Bársony éjszakánk ringatja vágyunk, nincs most szükség édes dallamokra, ajkunk forró.. egymásnak muzsikál. Hold fényében virágzik ölemben a szerelem. Ezüst párnád, testem ékessége, s mint dacoló bimbó, világol tenéked szolgálatodra, örök éjszakán.. rebegem.  ... Tovább »

Rózsabokrom.. Helena Hajnalodik… A nap aranyló fátylát teríti a földre, ébredő madarak hada fúj riadót. Ébred a kert… hűvös a hajnal, s lábam alatt jajongva hajlik a fű. Rózsabokrom selymes szirmán csillognak az ébredés hűs könnyei. Lassan tovagördül… meg-megáll, s menyasszony szoknyája lehullik. A bimbó, mint ifjú gőgös szűz, a felkelő nappal kacéran szembenéz, de… Tovább »

“Az élet egy nagy játék, csak tudni kell játszani.” mondják sokan. Van aki játékosan éli meg az életet,  van aki nagyon komolyan. Játszunk újra!HelenaJátszol-e még újra vélem…ártatlanul, és igazat…Tünékeny ifjúságunk mondd,éledne-e újra bennünk.  Követnél-e járatlan utakon,erdőnek ismeretlen mélyére…Keresnél-e féltő szívvel naphosszat, és tűrnéd ágakszúró hadának fájdalmát … Játszunk újra… az életet!Csakis igazat, emberit,szívből-szívemnek adhatót.Játssz vélem újra…… Tovább »

Közeledik Valentin nap. A szerelmet megélőkre, a remélőkre, s a nagy csodákra várókra gondoltam, mikor megírtam e versemet.... Tovább »