Helena szerelmes versei

  Ezt a szonettet e kedves idilli kép ihlette. Annyi gyengédséget árasztott felém, hogy úgy éreztem csakis ilyen nosztalgikus visszatérésről lehet szó… vagy tán túlcsordult a fantáziám? Jó lesz veled… Helena Emlékszel-e arra a kócos nyárra, amikor a selymes fűben szöcskeként ugrándoztunk, s te a vidám kis legény csaltál bokrok mélyére, csókra várva… Pirult a… Tovább »

Selyem szál Helena Gondoltál-e arra, ha felettem egyszer szomor csillagok ragyognak, zokog majd hiányom ázott párnád illatán, s őrzi-e ölelésem múlt hevének suttogó sóhaját. Kezed majd matat, keresi bőröm lenyomatát, mint elveszett múltnak darabkáját, s jajdulnak reggelek. Magadhoz veszed-e párnám fejed belé temetve, hogy hajam virág illatát visszalopjad magadnak. Emlékszel-e majd… Mikor arcodba hullott, ittad… Tovább »

Szívemre ég… Helena Rejtelmes tájék… lankás dombok, hajlatok, vágytüzű-játék. Domboldalon virágba szökkenők a sóhajok. Csókolsz és ráég a nyártüzű árnyék a szívemre. Izzik a boldogság, fűti dús patak-szavak folyama.... Tovább »

Vén lombok.. Helena   Öreg erdő lombjai közt Hol boldog voltam egykor, Megkerestem öreg fánkat Kérge mesélt, boldog múltról. Oltalma alatt lettem a Tiéd, Lombjai rejtették szerelmünk, Boldogságunk őreként állt Hová mindig-mindig visszatértünk. Vén kérge állta ostromunk, Szerelmünk véste bélyegét, Ma már megkopott az a két betű Őrzi múltunk, fájó emlékét. Leülök hát melléd öreg… Tovább »

Te meg én Helena Mint kincset, karjaimban őrizlek, fogva tartalak, s nem engedlek el. Lopakodó, halk suttogásaim ajkadon édes csókokat tördel. Maradj, Kedves! Légy most mozdulatlan, bénítsuk meg az osonó időt. Takarónk is álmosan nyújtózik… szolgáljon minket, buján szeretőt. Szemeid még éj fátyla borítja. Sóhajba fúló, halkuló szavak… Lelked zárt kapuján bekopogok, résnyire nyitod, s… Tovább »

Selyem Helena Tanítottál szép szavakra csengő bongó dallamokra, simuljak, mint könnyű selyem sálam, mi gyengéden átkarolja, puha vállam. A lágy kelme már nem ereszt, itt maradsz vélem, mert szeretsz. Sálam már siklik a vállamon, felhúzom egy pillanatra, pihenjen meg ajkamon. Forró leheletem útjára bocsátja, csúszik már tova… dombjaim halmára. Lassan ölelve derekam ívét, mint selyem… Tovább »

  Beszél a szemed Helena Mikor szemed tüzét felém küldöd, ajkad néma, nem beszél… a gondolat mi véle éled, égő vágyadról mesél. Szemed sarkában szunnyad a ránc, s megül mögötte a titkos gondolat… pajkos mosolyod mit véle küldesz, kínálja máris ajkadat. Mást is látok, ha alámerülve mélységét kutatom, leszállok bódultan tüzednek kútjába, s tudom már,… Tovább »

Mosolyod tündököl… Helena Kései órán, ha rigó dal búcsúzza a naplementét, mondd… hallom-e még sóhajtásod, nyakamat becézve, vágyón… Pirkadat rózsái illatoznak-e nékem, csókod ígérve, s ölelsz-e reggel, ha sürget az óra, hisz karom  fonódna. Szemem fátyola rejt, tiédben a válasz, pillád, igenlő. Ujjammal,  ajkad simítom, mosolyod már tündököl  nékem.... Tovább »

Őrizem az álmod… Helena Alszol már… hallgatom a csendes éjben, sóhajod halkan illan, ez zene nékem. Fáradt tegnapok súlyát, ha lerakod, ajkad kapuját most résnyire hagyod. Pillád szoros sátrat von szemeidre, aludj csak kedves, jussak az eszedbe. Álmod vigyázom, míg Te most védtelen… lerúgott takaród helyére teszem. Nézem, hogy arcod a hajnallal simul, felettünk angyalok… Tovább »

Régi álmok Helena Hűvös nyári hajnalon harmat csókja éled ajkamon. Megérint a felkelő napsugár, simogató szellő a felhővel táncot jár. Lépek a hűs harmatban, szívemet a bánat egyre nyomja. Kialudt a tűz, mi lángolva égett, izzanak bennem régi szép emlékek. ... Tovább »

                                                                   Karjaimban…. Írta: Helena Ha fáradtan hozzám bújsz megpihenni karomba, elringatlak… mint fák a lombot, ha simítja esti sugallat. Szemed csillogását álomnak fátyla rejti el, s csak nézlek boldogan… hisz érzed már, hogy karjaimban az álom is átölel. Egy tincs a homlokodon velem pajkos játékot játszik, reád… Tovább »

Hangos videós változata a vers alatt látható.
Versemet magam mondom el és szerkesztettem.... Tovább »

Hány  éjjel…Helena Hány esőcsepp mosta már arcom… forró éjszakán, hangod most is hallom… Hány csók halt el égő ajkamon… lépted koppjait egyre csak várom. Hány éj borult már reám… vágyaim csak altattam ezer éjszakán. Ölelő karjaim, mint gyengülő ágak, csüggedve hullnak, egyre csak várnak.... Tovább »