Csókoddal mossad…
Szűcs Helena
Szívemre fekszik a bús alkonyat,
bár ő még nékem pár tavaszt ígért;
madárröptés rügyfakadást forró csókot,
hiszek néki… hinnem, nem is nehéz.
Nékem szép leszel akkor is… ígéred,
hiába vegyül hajadba ezüst,
ölelve mondod, együtt utazunk…
Hogy melyik állomásnál hol kell kiszállni,
kinek-hol ér véget az út…
az élet tartogat meglepetéseket,
de addig is az idő kereke kettőnkkel fut.
Olykor úgy megállítanám az időt,
most oly szép, ne tűnj el illanó-pillanat;
szemem hagyd még ragyogni tisztán,
leselkedő homályod már ólálkodik ablakom alatt.
A perc úgy szalad, mint vélünk az élet,
szemem tisztaságát őrizd meg nekem;
s ha majd felhők ülnének tiszta ragyogásán,
csókoddal mossad fényesre kedvesem.
