Helena: Rebbenő pillád

Rebbenő pillád
Helena

Úgy rebben, mint kék
pillangó szárnya, vesznék
boldogan belé;
ha féltésed már örök,
s éj mélységébe zárna.

Pillád árnya, ha
rebben hintázza már a
kacsintás huncut
fényeit; s véled játszom
örök táncom ajkadon.

Szelídült fények
őrzik a pillanatot,
s szemed mióta
szépnek becézett; hallod…
szellő dalol a fénynek.