Pillantásod…
Helena
Emeld reám tekinteted. Arcod
kertjében szemeid, mint tündöklő
virágok nékem bókolnak esendő
asszonynak, ki gombolyítja pillantás
selyem fonalát. Tekinteted mély
kútjában öröm kutakodni, kincs
a benne rejlő fájdalom. A hajtincs,
ami ott incselkedik vélem, egyre
felizzítja vérem, mert függönyként
takarja szemed; fénylő dísze szép
homlokodnak. Apró virágszárak
a halovány ráncok, s én boldogan
csókolnék reá szirmokat, majd le-
szakítanám ajkam érintésével.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: