Helena: Füledbe bújok…

Füledbe bújok..
Helena

Fázol…ölellek,
szerelmemből szövök majd
puha takarót.
Karom óv,  ölelésem
sátorként borul föléd.
Dúdolok néked,
már füledbe bújik a
dallam, s csókom is
vár, csak kínáld az ajkad,
az eperízű édest.
Vészes a percek
rohanása, múló idő
szerelmet űz;
el nem csókolt csókjaim
már jajongnak ajkamon.