Fényével vakítson…
Helena
Szivárvány színekkel rajzolnám az eget,
kócos felhőkkel szédíteném tekinteted.
Vessz el a természetnek buja szép ölén,
mint eltévedt őzgida őszidő ködén.
Szorgos igyekezet vezetné ecsetem,
mert szeretném, hogy meglásd minden apró kis
jelem, mit eléd tárnék; mint enyhet-adó
féktelen boldogság. Megalkuvó földi
mennyország, amit adhatok; és mellé néked
egy ragyogó csillagot, mely bennem született.
Újra festeném az éjszakai égbolt
misztikus varázsát, s a ragyogó vén Hold
minket csodálna, a bátor szeretőket;
könnyező búfelejtő-esendőket.
Majd odafesteném az én kicsi csillagom;
ha sebesen hullik, fényével vakítson.
