Helena szerelmes versei

Helena: Rózsabokrom…

Rózsabokrom..

Helena


Hajnalodik…

A nap aranyló fátylát teríti a földre,

ébredő madarak hada fúj riadót.

Ébred a kert… hűvös a hajnal,

s lábam alatt jajongva hajlik a fű.


Rózsabokrom selymes szirmán

csillognak az ébredés hűs könnyei.

Lassan tovagördül… meg-megáll,

s menyasszony szoknyája lehullik.


A bimbó, mint ifjú gőgös szűz,

a felkelő nappal kacéran szembenéz,

de holnapra szirmát kibontva,

szoknyáját csábosan felhúzza,

s mint ifjú menyecske várja, hogy

sorsa beteljesül. 


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!