Egy kis kirándulást tettem a népi hangvételű versemmel, s
mondhatnám azt is, hogy dalnak született. Amint megtalálom hozzá a
zenét, el is fogom énekelni. Remek kis felfedező út volt, nagyon
élveztem, mert én írás közben már hallottam is..
Olvassátok szeretettel, aztán majd ha kész a dal, jelzem.
Légy az enyém
Helena
Kis kendőmnek
négy sarkába
levendulát
hímeztem,
csalfa legény
hű babája
én az idén
nem lettem.
Majd, ha lehull
levendula virága,
tiéd leszek
csalfa legény,
ha az anyám
nem bánja.
Csokrot kötök,
kalapodra pántlikát,
légy az enyém
még az idén
csókot adjon
édes szád.
Ibolyakék szemeidben
ragyognak a csillagok
nem ragyog ott fényesebben,
mint a boldog holnapod.
Karjaimban boldogságod
velem újra megleled,
csak a tiéd lehessek már,
szeress mindig engemet.
