Helena szerelmes versei

Helena: Játszunk újra!


“Az élet egy nagy játék, csak tudni kell játszani.” mondják sokan. Van aki játékosan éli meg az életet,  van aki nagyon komolyan.


Játszunk újra!

Helena

Játszol-e még újra vélem…
ártatlanul, és igazat…
Tünékeny ifjúságunk mondd,
éledne-e újra bennünk.
 
Követnél-e járatlan utakon,
erdőnek ismeretlen mélyére…
Keresnél-e féltő szívvel
naphosszat, és tűrnéd ágak
szúró hadának fájdalmát …
 
Játszunk újra… az életet!
Csakis igazat, emberit,
szívből-szívemnek adhatót.
Játssz vélem újra… egy kicsit!
Veled szép volt ez a játék,
életünk forgó színpadán.

Helena: Légy az enyém…


Egy kis kirándulást tettem a népi hangvételű versemmel, s
mondhatnám azt is, hogy dalnak született. Amint megtalálom hozzá a
zenét, el is fogom énekelni. Remek kis felfedező út volt, nagyon
élveztem, mert én írás közben már hallottam is..

Olvassátok szeretettel, aztán majd ha kész a dal, jelzem.



Légy az enyém

Helena

Kis kendőmnek

négy sarkába

levendulát

hímeztem,

csalfa legény

hű babája

én az idén

nem lettem.

Majd, ha lehull

levendula virága,

tiéd leszek

csalfa legény,

ha az anyám

nem bánja.

Csokrot kötök,

kalapodra pántlikát,

légy az enyém

még az idén

csókot adjon

édes szád.

Ibolyakék szemeidben

ragyognak a csillagok

nem ragyog ott fényesebben,

mint a boldog holnapod.

Karjaimban boldogságod

velem újra megleled,

csak a tiéd lehessek már,

szeress mindig engemet.

 

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!