Szent Iván éjjel
Helena
Bíbor fények, álmodó holnapok,
ringanak fodrokon lét csónakok.
Felhőknek szélén billeg az éjjel,
álmodni készül boldog reménnyel.
Szerelem dala száll csillagos este,
tegnap a holnap ajkát kereste.
Tüzet ugranak szítják a vágyat,
meglelik-e a jövőt, a társat.
Éj leple alatt megbújt a csendem,
nézem a partot, sorsomra leltem.
Ring csónakom, s benne a holnapom,
véle sző álmokat hű csillagom.
Könnycsepp
Helena
Könnyező virág szemed fátyolán,
reám tekintesz, sírva tétován.
Sötét pillád sűrű erdejében,
könnycsepp ül, szemednek rejtekében.
A fájdalom gyöngyszeme legördül,
ajkad apró gödrébe beleül,
majd mosolyod útjára bocsátja,
szalad sebesen, s hagyod sorsára.
A sós cseppek patakká duzzadnak,
szemed kútjából tovaszaladnak,
Nézlek most is, lehunyom a szemem,
belülről zokogok… sírok veled.
Régi álmok
Helena
Hűvös nyári
hajnalon
harmat csókja éled
ajkamon.
Megérint a felkelő
napsugár,
simogató szellő
a felhővel táncot jár.
Lépek a hűs harmatban,
szívemet a bánat
egyre nyomja.
Kialudt a tűz,
mi lángolva égett,
izzanak bennem
régi szép emlékek.
