Helena: Símogatták édes szavaim…
Simogatták édes szavaim… Helena Hol volt, egyszer… egy kis virágom szerény szépség és megbújó… sárga szeme, ha rám nevetett szívemet szüntelen felgyújtó. Benne láttam mosolyodat, mit soha többé nem feledek… tündökölt ő… míg sárga szirma bánatában, titkon megrepedt. Könyvemnek mélyén elaltattam, simogatták édes szavaim… rejtekét mégis felfedezték, bár hiába óvták, falaim. Jött az ítélet… könnyek… Tovább »
