Helena szerelmes versei

Én és a zivatar Helena   Bágyadtan gömbölyödik a májusi nap. A horizonton sötét égi pamacsok fürdetik arcát, majd sápadtan felpislog. Lenge felhők csipkéiből zord, óriás dunnát gyúr a tavaszi szellő. Már esik… Szelek zúgnak, hozzád jöttem, néked zengik. Megöntözünk… úgy fáj. Könnyem is együtt hullik az esővel, bánatunk betakar. Anyám! Téged köszöntlek… én és… Tovább »

  Viharos éjszaka Helena   Szemeim fáradtan nyugovóra térnek… rezdülnek pilláim szép álmot remélnek. Dereng a függönyön csillagos égboltom, távoli éj- neszek osonnak… s hallgatom. Szárny suhan, ág reccsen… fenyő tüskét hullat, Hold fényében bagoly tanulgat… tanulgat. Csillagfényben fürdik, s már hívja is anyja, hatalmas nagy fejét kevélyen forgatja. Távol… egy villanás… ég is öklét… Tovább »