Helena szerelmes versei

Hosszú lesz a tél Helena Kezeimben a simogatás elakadt, fáj a pillanat. Fagyott görcsét oldanám: Melegíts, és vigyázz rám! Magamra húznám szívednek jó melegét, betakaróznék… Hosszú lesz a tél, fázom… Melegíts boldogságom.... Tovább »

Hallgassátok szeretettel előadásomban.... Tovább »

Szeretettel hoztam  mindenkinek. Kívánok szép hétvégét. Romantika, szerelem, csodás zene és a zene inspirált!  ... Tovább »

Szerelmi fészkünk… Helena Aranyló tábla ringó bölcsőjében, nézd… pipacsok égnek.  Szerelmi fészket rakunk, s testünk alatt már zizzen a kalász. Felhőt kergetve pacsirta cikáz, s dala szép nászindulónk. Tarts még karodban, csodáljam bodor felhők táncát, hadd légyen az ég, selyemtakarónk. Bókol a kalász, hullik a tüzes szirom… virág könnyeid hajnalig, lecsókolom. Hangos-videós változatban is meghallgathatod… Tovább »

  Légy a mindenem…. Helena Tiéd már… elnyerted drága szívemet, koldus vagyok, s nem adhatok egyebet mi valóm, s kertem illatos virágát, barna szemeim fátyolos varázsát. Tüzem, mi bensőmben örökkön izzik, rejteném, s érted égni így, nem illik. Olykor kitörni vágy bentről a szenvedély, fogadd szívemet, s mit kérek, oly csekély. Ne adj többet, mit… Tovább »

Hajnali szeretők… Helena Elnézem, hogy párás hajnalunk okos homlokodon mint feszül, s a fények játszi bújócskája ahogy szemeid ráncain megül. Napunkkal mertem szembenézni, hogy kúszik fel a tetők felett, s áldjon minket ezerszer e fény, ha karunk már fáradtan ernyedt. Szánj minket, csitulj el madárdal, szenvedő szeretőktől rabolsz… Függönyünk is remegve libben, te mégis  szüntelenül… Tovább »

A sóhajtás, mennyi minden kifejezője és kísérője lehet. Olykor fájdalmat takar, olykor vágyódást, olykor bosszúságot és sorolhatnám így tovább. Földi létünk is egy sóhajtással indul és fejeződik is be. A napokban én is sóhajtottam… s reám kérdeztek…. miért-e nagy sóhaj? Ekkor az jutott az eszembe, hogy egy életen át, mennyi sóhaj hagyja el ajkunkat. Milyen… Tovább »

Arany fényű reggelek… Helena Egy sóhajtásban benne rejlik sima, arany fényű reggelünk… barangolj most a vágy mezején, ez kell csakis most nekünk. Röpke percek úgy illantak, mint tova tűnő édes hangulat… messze mentél, tán nem is voltál… álmodtam, hogy kezed simogat. Arany röptű kacagásom koronáztad rózsás hajnalon, széltől óvó két karoddal ölelve nézted csillagom. Szépségedet… Tovább »

Meddig lesz enyém… Helena Nékem ragyogsz minden éjszakán, s Hold leple, mint égi fátyol borul reád nyári alkonyon. Szemeidben szikrázó fényük mutatja utam, s arra vágyom… hogy tündökölve vakítson. Meddig lesz enyém e fény, s véle pillantásod, melyben már otthonra lelve elmerültem, s mint gyöngyhalász mélységmámorában, tudattalan bolyong tengeri szirteken. Vigyázz reám csillagom, s meglásd…… Tovább »

      Jöjj vissza…. Helena   Mit ér a vágy, ha meghal a remény, ölelő két karod, már nem nyújtod felém. Ringnék én vágyban, őrülten szeretve, feszülő testemet, tennéd fel keresztre. Magányom elhagynám, futnék a világba, csak fájdalmam zokogna, jajongva kiáltva: hol vagy vágy, elillant szenvedély? Jöjj vissza karomba! Így életem, mit sem ér.... Tovább »

    Ha jön az est…. Helena Vágyom arra, hogy forró ölelésed szorító bilincsébe akadjon lélegzetem, mint hangszeren a húr, szakadjon sóhajom, s megrészegülve karodban, legyél a végzetem. A vágy dala ajkunkról egyszerre csendüljön, vad futamokat kergetve tűzben lebegve birtokolj, hogy megadjam magam… és ringjunk az éj leple alatt kéjt kergetve.. Csókjaid tüzében fürödjön testem,… Tovább »

  Karjaim indái…Helena Az éj köntösébe rejtőzködött,tüzes szerelem hamvából éledta reszkető dús lombú fák alatt. Vágyott csókjaiddal most vetkőztetsz, s ruháim lábamhoz hullnak, mint őszlombjai puha avar ágyába. A fövenyen táncot lejt a mámor,s ujjaim, mint kapaszkodó, kúszó indák, szövik át csípődnek ívét. Szemem lehunyom, fátyolba rejtem,jobban lássalak… és elmerülökédes bódulatod lüktetésében. Karjaink végleg átszőtték… Tovább »

Hallgassátok szeretettel hangos versemet, saját előadásomban.
A videót is magam készítettem.... Tovább »

Közeledik Valentin nap. A szerelmet megélőkre, a remélőkre, s a nagy csodákra várókra gondoltam, mikor megírtam e versemet.... Tovább »

Titkom.. Helena Rejtem a titkom, meddig sikerül… várok míg szemedre álom nehezül. Osonok ingemben esti fél homályban, gyere – mondod -, kapsz máris utánam. Siklok kezed között, szemed átlát az ingen, átsejlik a homályban csöppnyi kicsi kincsem. Hopp! Megvagy, vállamról omlik muszlinom, rejteném létét, de már nem bírom. Öledbe vonsz… vállamat csókoddal borítod, birtokba veszed… Tovább »