Helena szerelmes versei

Helena: Én és a zivatar….Anyák napjára

Én és a zivatar Helena   Bágyadtan gömbölyödik a májusi nap. A horizonton sötét égi pamacsok fürdetik arcát, majd sápadtan felpislog. Lenge felhők csipkéiből zord, óriás dunnát gyúr a tavaszi szellő. Már esik… Szelek zúgnak, hozzád jöttem, néked zengik. Megöntözünk… úgy fáj. Könnyem is együtt hullik az esővel, bánatunk betakar. Anyám! Téged köszöntlek… én és… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!