Helena szerelmes versei

  Volt-nincs szeretet… Helena   Elméláztál már azon, hogy e csodás napon, azok akik magányosak, árvák, köszönti-e őket valaki, hisz útjukat már rég, oly egyedül járják. Régi emlék, ha éjszaka rátalál, s hiába várja…már nem csörren a zár. A csokrot mit egykor ő is birtokolt, most csak lehunyt szemmel láthatja könnyezve, tán igaz sem volt…. Tovább »

    Míg szívünk meg nem hasad Helena Mikor, majd erőm végleg elhagyott, s emésztő tüzet már nem szíthatok, megdermedt sajgó lelkem még vágyja, de nem hozhat tavaszt a virágzó ágra. Felhők gomolya lomhán araszol… és égi színpadán szalaga kibomol. Langy esők festenek a kéklő palettán, szivárványszíneket égi nyoszolyán. Becézel-e majd, ha zöldellő ágon szirom… Tovább »

Ennek a versemnek van egy érdekessége, s mivel nagyon szeretem a kihívásokat, éppen ezért született.... Tovább »

A kutya és az ember barátsága nagyon távolra nyúlik vissza, ez egy erős ősi kapcsolat.
Nemcsak házőrző, családi kedvenc, de olykor gyermek hiányát pótoló kis élőlény, aki hűségével, önzetlen szeretetével, olykor kiszolgáltatott helyzetbe is kerülhet. Imádattal képes követni gazdáját, órákig képes várni reá a kert kapujában, vagy akár a busz megállóban is. Olykor sírni is képes, nagy barna szemeit reánk szegezve figyel, s velünk sír, ha bánatunk van. Megérzi, ha a gazdi betegen pihen az ágyában, minden szemrebbenését óvó tekintetével követi. Magam is megtapasztaltam ezeket a csodás tulajdonságokat, mikor élt még a kutyám.
E történetet is, mint egykori gazdi írtam meg, s így talán mélyebben átéreztem e kutya sorsát, mert egykor részese lehettem ennek a csodás összetartozásnak.... Tovább »

Közeledik Karácsony, aktualitása van az írásomnak.
A történetet mit elmesélek valós alapokon nyugszik.... Tovább »