Helena szerelmes versei

Beszéljen a csend… Helena Látod… didergek, s elbűvölő szép szemeidben meglátott boldogságomat érlelem, mint forró nyár a szederszem aprócska ízes gömbjeit. Engedtelek, hogy a nyári nap tüzében a hűvösebb dús árnyat adó fák alatt megpihenj… minden fakadó tövises ágat letéptem kettőnket ne sebezzenek. Tévedsz kedvesem, ha azt hiszed hogy ez a nyárvég ősz kapuja. Megfogom… Tovább »

  Beléd veszek Helena Mikor az esti alkonyat beleszédül az éjbe, és kóborló félszeg árnyakat rajzol a sötétben, tekintek az égre. Úgy követlek én is félelmek mezején, mint aranyló napkorong a sugarait alkonyat idején. Simulok rajtad, mint pára az üvegen, s mikor ajkad érint, az édes, mohón elcsenem féltett jussom, de már vissza is adom…. Tovább »

Hajnali szonáta Helena Sóhajok szöktek égő ajkamról, mint szellő pagonynak rejtekéről, s megtáncoltatva a lélegzet kis virágszirmait, eléd hullottam. Arra vártam, hogy magadba szívjad vágyízű leheletem, hogy benned otthonra leljenek pillanatok tünékeny óhajtásai… Engedd… Már keveredett a te az énnel, mellkasunk láza egymásért dalolt, szonátákat komponált a hajnal, sóhajaink selyme, fölénk hajolt.... Tovább »

Szeretettel hoztam  mindenkinek. Kívánok szép hétvégét. Romantika, szerelem, csodás zene és a zene inspirált!  ... Tovább »

Ha…. Helena Ha csillag lehetnék Világítanám az éjszakát, Lesnék az ablakodon szüntelen, Beragyognám a szobád. Ha szellő volnék Simogatnám homlokod, Langyos fuvallatommal Éltetném a holnapod. Ha eső cseppje lehetnék Szomjazó ajkad itatnám, Hűteném a kínzó vágyad, S ha elmúlna, siratnám. Ha napfény volnék Beragyognám a kék eget. Bodor felhőkkel díszíteném A zord felleget. Ha rózsa… Tovább »

... Tovább »

Lopakodj szívemhez… Helena Várlak estére!   Kérded… meglepjelek? Nyitott szívvel… szavak nem kellenek… jöjj hamar, hogy szívemben elrejtselek. Hiszen rég megkoptak, fényük is veszett, csak csendben jöjj, mint esti szürkület.  Terítsd reám bűnbánatod köntösét, ne ragyogjon, legyen halovány, mint az ég. Lopakodj szívemhez, mint éjben a Hold… ki megleste egykor… milyen szép is volt.  A boldogság… Tovább »

Arany fényű reggelek… Helena Egy sóhajtásban benne rejlik sima, arany fényű reggelünk… barangolj most a vágy mezején, ez kell csakis most nekünk.   Röpke percek úgy illantak, mint tova tűnő édes hangulat… messze mentél, tán nem is voltál… álmodtam, hogy kezed simogat.   Arany röptű kacagásom koronáztad rózsás hajnalon, széltől óvó két karoddal ölelve nézted… Tovább »

  Légy a mindenem…. Helena Tiéd már… elnyerted drága szívemet, koldus vagyok, s nem adhatok egyebet mi valóm, s kertem illatos virágát, barna szemeim fátyolos varázsát. Tüzem, mi bensőmben örökkön izzik, rejteném, s érted égni így, nem illik. Olykor kitörni vágy bentről a szenvedély, fogadd szívemet, s mit kérek, oly csekély. Ne adj többet, mit… Tovább »

Négy évszak szerelme Helena Egykor régen fagyos téli éjszakán… csókot váltottunk, küldtünk, tétován. Hideg ablakomon forró leheleted, jégvirágot varázsolt forró szerelmed.  Jött a tavasz, virágok nyíltak, csókos napjaink soha nem múltak. Apró kis szirom vállamat takarta, karcsú testemet karod karolta. Majd forró nyár volt, tüzes éjjel… szép kedvesem ne menj még el! Orgona nyílott ablakom… Tovább »

Vad tüzek gyúltak egykor…... Tovább »

Lelkembe vésed…... Tovább »

Helena szerelmes versei... Tovább »

Megszépítő emlékezet… Helena Ha egyszer megkérdeznéd, lennék-e pajkos szellő, ki kabátod gallérja alatt megbújva dúdol majd csendesen… Zord szelek szárnyán sodródó, elhaló levél… Lennék-e őszöd sóhaja, mikor gomolygó felhők sötét haragja támad… Lennék-e éltető napsugarad, ki lelked, s életed örökkön beragyogja… Lennék-e szertelen, s bolond, ki álmait magának éli, s nem úgy, mint elvárható… Lennék-… Tovább »