Helena szerelmes versei

Helena: Karjaim indái…

  Karjaim indái…Helena Az éj köntösébe rejtőzködött,tüzes szerelem hamvából éledta reszkető dús lombú fák alatt. Vágyott csókjaiddal most vetkőztetsz, s ruháim lábamhoz hullnak, mint őszlombjai puha avar ágyába. A fövenyen táncot lejt a mámor,s ujjaim, mint kapaszkodó, kúszó indák, szövik át csípődnek ívét. Szemem lehunyom, fátyolba rejtem,jobban lássalak… és elmerülökédes bódulatod lüktetésében. Karjaink végleg átszőtték… Tovább »

Helena: Álmok…

 ÁlmokHelena  Életem egén, tündöklőEsthajnal csillagom fényevagy, s ragyogó jövőképektitokban vágyott reménye.  Álmaim ködfátyolánakte sejtelmes áttünése,idéztelek, s rád találtam.Fénylő szemed világítsaminden álmodott éjszakám.  S ha fényed egyszer, kihunyvanékem többé nem tündököl,csillagtalan éjszakákonidézlek újra, magamnak.... Tovább »

Helena: Táncol a mosolyod….

Saját dalszövegemet énekelem el néktek, bár nem vagyok előadó művész,
csak egy írni és dalolni szerető asszony…
A videó is a saját munkám…
Ha tetszett, jutalmazz meg kérlek azzal, hogy pontozol, vagy írsz egy kis észrevételt.
Köszönöm: Helena... Tovább »

Helena: Gondolj rám…..

Gondolj rám! Helena Aranylik még nyarunknak emléke, Illata oson minden alkonyon, Szívemben nyár van ragyogó éggel, De künn vacogok, minden hajnalon. Gondolj még rám, ha csókol a hajnal És eső áztatja házam falát… Lépteid mikor hozzám vezetnek, Hallod-e még szívem, s dalom szavát? Ősznek színeit lábad kavarja, S úgy lépdelsz a halódó avaron, Mintha fájna… Tovább »

Helena: Benned tündököl….

Benned tündököl… Helena Kérlek! Még őrizzük a múló percet, Hisz velünk egyre csak álmokat kerget És vigasztalan. Bennünk él még az – egyszer volt – pillanat, Mi múlt ködén átderengve, megmaradt. Nézz rám és őrizd arcom üdeségét, Hogy szemeidben megleljem önmagam. Fukar időmnek tűnő ifjúságát, Keresem olykor, jajongva hasztalan. Szemed mutatja, mit látni szeretnék… Múlt… Tovább »

Helena: Kacajok…

Kacajok…. Helena Gyöngyös kacajom fénylő szépségek… gurulnak hozzád, s ajkad válaszol… Hófehér jázmint nevetsz, s fogaid ragyogó márvány virága nyílik. Szemünk pajkosan kacsint… örömöt súgsz füleimbe, s ölelsz boldogan. Felhők hömpölye, tajtékkal hátán, tündöklő egünk fénylő köntöse. ... Tovább »

Helena: Öreg hársak….

 Öreg hársak…. Helena  Öreg hársfasorokLombotok betakarPihenek alattatok,Itt senki nem zavar.  Mint kósza szélGondolatom útra kél.Illatod beszívom,És emléked visszatér.  Zöld lombod alattIdőm gyorsan szaladHozzám hajtott a vágyadÉs mindent felkavart.  Elvitted nyugalmamS feltörő sóhajom,Csupa könny a párnám,Feledni nem tudom.   Csókod még itt ég,Ajkam őrzi a melegét.Vágyódva ölelt két karomMondd, hogy akarom… Akarod? Még egyszer éreznémBoldogan vétkeznék,Öreg… Tovább »

Helena: Búcsú…

  Búcsú  Helena   Szemeidben könnycsepp ül,zokog szíved legbelül.Guruló gyöngy arcodon,reszkető hang, ajkadon.  Hullanak a gyöngyszemek,gyakran sír… aki szeret.Gyöngyök száza szerteszét,tovatűnt egy álomkép,s csak fájdalma a tiéd.  Fáj a búcsú menni kell,időnk gyorsan rohant el.Mézed ég még ajkamon,jöttödet egyre várom. Búcsút intek, jöjj hamar,fájó érzés felkavar.Hiányzol már szüntelen,maradj örökre nekem.  Lecsókolom könnyeid,nézem csillag szemeid.Mosolyod az… Tovább »

Helena: Ne engedd el soha…

Ne engedd el soha… Helena Mikor kérdezel, s olykor kétkedel hidd el, hogy nem kell már, senki más. Te vagy nekem minden az egész földi kincsem, a tavaszom a megújulás. Ha reám tekintsz, s vágyaddal elrepítsz egy éjszakán, repülök véled… Ölelj át….. s bejárjuk vágyunk minden rejtett zugát. Csak téged látlak könnyeim fátylán… Ha bánt… Tovább »

Helena: Égi tüzek virága….

Égi tüzek virága…. Helena Éji fények ragyognak arcodon, Míg utad ma hozzám elvezetett. Égi tüzek virágából csokrot Kötöttél, míg vágyad beteljesedett. Kék Hold sugarában megfürödtél, S csillagok palástját dobtam reád, Ne reszkess, míg hozzám megérkezel Hisz érezheted, ajkam nektárját. Lelked csak dalolt, suttogott felém, Karod fátyolként szorosan ölelt, Hajnali fényben harmatot szedtél, Vágyad felém már,… Tovább »

Helena: Titkom…..

Titkom.. Helena Rejtem a titkom, meddig sikerül… várok míg szemedre álom nehezül. Osonok ingemben esti fél homályban, gyere – mondod -, kapsz máris utánam. Siklok kezed között, szemed átlát az ingen, átsejlik a homályban csöppnyi kicsi kincsem. Hopp! Megvagy, vállamról omlik muszlinom, rejteném létét, de már nem bírom. Öledbe vonsz… vállamat csókoddal borítod, birtokba veszed… Tovább »

Helena: Újra és újra….

Újra és újra….. Helena Látod… az idő szemeim alá nevető ráncokat hímezett, s leheleted, szóvirágokat suttog fülembe. Lelkembe vésed édes szavaid, csokorba kötve szívemben őrzöm. Bennem kivirulnak a virágaid, de tápláld, mert szirmuk, könnyen hull. Őszöm, mint bolyongó megfáradt fénysugarak, utat keresnek hozzád szüntelen. S ha meglelem, újra és újra ösvényt taposok szívedig.  ... Tovább »

Helena: Emlékek…

E m l é k e k Helena Hűvös nyári hajnalon harmat csókja éled ajkamon. Megérint a felkelő napsugár, simogató szellő a felhővel táncot jár. Lépek a hűs harmatban, szívemet a bánat egyre nyomja. Kialudt a tűz, mi lángolva égett, izzanak bennem régi szép emlékek.... Tovább »

Helena: Elégtünk együtt…

Elégtünk együtt…. Helena Csitítottam vágyam sürgető szavát, s a végén, feladta szívem, óh jaj, magát. Titkoknak mélyén született a végzet, s úttalan utakon megleltelek Téged. Nem rejtőzködtél, így hozta a sorsunk, egymáshoz rendelt, ez volt az okunk. Terelgetett minket, mint nyári felleget adott nékünk napot és szívünkbe meleget. Rövid volt a kegy, mivel elhalmozott minket… Tovább »

Helena: A Te csillagod…

 A Te csillagod Írta: Helena Mikor mosolyom Reád hullik, s apró gyöngyszemként  kacajok gurulnak  ajkamon,  Te boldogan válaszolsz… Hisz együtt minden oly csodás… Ébredni nevetve, karodban szeretve, testünkben már ott, a boldog megnyugvás.  Mindig csak Néked, s benned ragyogok, had legyek örökre tündöklő csillagod. Parányi fényed leszek, egyszer majd tán oda is veszek, mert létem,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!