Helena: Karjaim indái…
Karjaim indái…Helena Az éj köntösébe rejtőzködött,tüzes szerelem hamvából éledta reszkető dús lombú fák alatt. Vágyott csókjaiddal most vetkőztetsz, s ruháim lábamhoz hullnak, mint őszlombjai puha avar ágyába. A fövenyen táncot lejt a mámor,s ujjaim, mint kapaszkodó, kúszó indák, szövik át csípődnek ívét. Szemem lehunyom, fátyolba rejtem,jobban lássalak… és elmerülökédes bódulatod lüktetésében. Karjaink végleg átszőtték… Tovább »