Helena szerelmes versei

A sóhajtás, mennyi minden kifejezője és kísérője lehet. Olykor fájdalmat takar, olykor vágyódást, olykor bosszúságot és sorolhatnám így tovább. Földi létünk is egy sóhajtással indul és fejeződik is be. A napokban én is sóhajtottam… s reám kérdeztek…. miért-e nagy sóhaj? Ekkor az jutott az eszembe, hogy egy életen át, mennyi sóhaj hagyja el ajkunkat. Milyen… Tovább »

Egy beteg levél.. Helena Tölgyek között némán andalogtunk, együtt ittuk a tavasz illatát… esti szürkületnek nehezülő leple féltőn ölelte, kettőnk bánatát. Kéz a kézben mentünk csendesülve… hangunk már a némaságba veszett, még ketten, és ki tudja, hogy meddig… tölgyünk fejünkre sírt egy hulló levelet. Beteg a szerelem, akár e levél, üde színe már régen megkopott…… Tovább »

Simogatták édes szavaim… Helena Hol volt, egyszer… egy kis virágom szerény szépség és megbújó… sárga szeme, ha rám nevetett szívemet szüntelen felgyújtó. Benne láttam mosolyodat, mit soha többé nem feledek… tündökölt ő… míg sárga szirma bánatában,  titkon megrepedt. Könyvemnek mélyén elaltattam, simogatták édes szavaim… rejtekét mégis felfedezték, bár hiába óvták,  falaim. Jött az ítélet… könnyek… Tovább »

Beléd hullatom könnyeimet… Helena Ha egyszer majd elszáll a lelkünk, mint porszemet  minket repít a szél… arra vágyom, hogy fűzfaként éljek… téged akkor is nékem,  rendeljen az ég. Lennél kéken ringó víztükör… én föléd hajolnék… oly kecsesen,. dajkálnád  törékeny ágaimat…. vízcsókokkal táplálnál kedvesem. Őszi lombhullásban sárgultan leveleim levetem…. lebegek csendes tükrödön özvegyi fátyolként, s beléd… Tovább »

    Cseppenként lecsókolom… Helena Könnyek… ha akarod cseppenként lecsókolom, vagy hullani hagyom… lelkem kertjének kiszáradt szikes talajára. Össze is gyűjthetem, mint drága kincset… sorba fűzöm sóhajaid selyem fonalára – magamnak – éjszakánk dermedt csendjében. Milliárd csillagtörmelék fényesíti szemeid, hullanak… értem-értünk… Ne fájjon tovább e kín, cseppenként lecsókolom.... Tovább »

Meddig lesz enyém… Helena Nékem ragyogsz minden éjszakán, s Hold leple, mint égi fátyol borul reád nyári alkonyon. Szemeidben szikrázó fényük mutatja utam, s arra vágyom… hogy tündökölve vakítson. Meddig lesz enyém e fény, s véle pillantásod, melyben már otthonra lelve elmerültem, s mint gyöngyhalász mélységmámorában, tudattalan bolyong tengeri szirteken. Vigyázz reám csillagom, s meglásd…… Tovább »

  Érted raboltam… Helena     Égkék szemed ragyog, mikor reám nevet… elűzöm messze a háborgó felleget. Tiszta lélek vagy, szikrázó hófedte orom… ajkad pírját majd, vörösre csókolom. Világos,  mint a nap, értünk vagy ragyogó… hallgatni most édes, ne szólj… akad a szó… Nehéz rejtenem kincsem, szívemnek drága, úgy féltelek s óvlak, életem virága. Teljes… Tovább »

Meghallottam ezt a csodás zenét, s bennem ezeket a gondolatokat ébresztette: Egy szép szerelmes levelet gondoltam a zene hátterének. Közeledik a VALENTIN nap Te elmondtál már mindent ami fontos? Nem elég, ha csak Te tudod, lehet, hogy Ő is erre vár, hogy egy pár kedves szóval, csókkal fűszerezve feltárjad amit érzel. “Mit is írjak, mi… Tovább »

    Míg szívünk meg nem hasad Helena Mikor, majd erőm végleg elhagyott, s emésztő tüzet már nem szíthatok, megdermedt sajgó lelkem még vágyja, de nem hozhat tavaszt a virágzó ágra. Felhők gomolya lomhán araszol… és égi színpadán szalaga kibomol. Langy esők festenek a kéklő palettán, szivárványszíneket égi nyoszolyán. Becézel-e majd, ha zöldellő ágon szirom… Tovább »

                 Kibékülés Írta: Helena   Ölelj Kedvesem… Vonj az öledbe, Simítsd el arcom Bánat mosolyát. Erős karoddal Öntsd belém erőd, Kérlek Maradjunk így Egy éjszakát. Szorítsd könnytől ázott Arcom a szívedre, Úgy, hogy fájjon Sajogjon belé. Érzem… Gyorsabban veri ritmusát, Azt súgja: Nékem ígéri az éjszakát! Gyengéden simítsd Bőröm bársonyát, Tévedjenek el Pajkos ujjaid, Asszonyi… Tovább »

  A Hold ezüst köntöse Helena   Hol zöld koszorú öleli az aranyló mezőket, Kósza szellő űzi a bolondos felhőket, S a hegyvonulat kopár csúcsán Botladozva kúszik, a lemenő napsugár.   Ott majd megpihenünk, Te meg Én Zöldellő dús lombok lágy ölén, S a fű selyme, majd gyengéden simogat, Amott a távolban kicsi ház hívogat…. Tovább »

Magányos virág… Helena   Virágba borultak a karcsú ágak sóhajt a tavaszi szél, szirmokkal a hajad már táncra is perdül, oson rajt a tavaszi fény.   S ha jönnek zord fellegek, törékeny szirmuk megremeg… Temetni kell rövid létüket, porba hullva siratják végüket.   Ragyogj ránk égnek azúrja, szívünk is új tavaszt remél… Csodás varázs, mikor… Tovább »

    Az utolsó dal…/tövismadár Helena   Dalolni szeretne egy végsőt, először majd utoljára, csodás búcsú trillára készül létének végső  imájára. Keresi szüntelen, mi éles… s felnyársalhatja önmagát. Nem bánja elhagyott fészkét, hallatni szeretné szép dalát. Haldokolva ág fölé repül, s átlépve a kínos  szenvedést, trillázza utolsó szép dalát, s végzi be  a végső  küldetést…. Tovább »

    Ha jön az est…. Helena Vágyom arra, hogy forró ölelésed szorító bilincsébe akadjon lélegzetem, mint hangszeren a húr, szakadjon sóhajom, s megrészegülve karodban, legyél a végzetem. A vágy dala ajkunkról egyszerre csendüljön, vad futamokat kergetve tűzben lebegve birtokolj, hogy megadjam magam… és ringjunk az éj leple alatt kéjt kergetve.. Csókjaid tüzében fürödjön testem,… Tovább »

Sárga virágom Helena   Markomban szorítom Emlékem romjait, A fájdalom ereje Tenyerembe hasít. Csak egy gyenge Sárga kis virág, Mit adtál boldogan Érintésedért kiált. Keserű fájdalom mar, Szirma halni készül, Szorítom keservem Virágom nélkül. Könnyemmel locsolom Táplálni próbálom, Hiába minden… Drága kis virágom. Mért fáj a szerelem? Kínja marón éget, Gondolatban itt vagy, Mert szeretlek… Tovább »

Tűzben Helena   Fátyolként ölellek körül, S mint tűznyelvű szerető Égetlek csókommal, Buja vad éjszakán.   Ajkad édes csuprából Méz csordul… Csókokba fulladó, Vad ölelésed Szirma hull, égő ölembe. Becézz…. Virágom… madaram, S én veled hullva szállok, Hol felhők fölé, vagy pokolra. Borzongás, mámor Lázas remegés… Ölelj…légy legyőzött, Hisz már bennem égsz. Jöjj Kedves! Légy… Tovább »

Kék madaram Helena Ha berepülnél ablakomon, s kezeimen megülnél… enyém lenne az egész világ, hisz közelembe kerültél.  Szép madaram maradj vélem, szeljük át a kék eget, harmatcseppben fürdessük meg, az én árva szívemet.  Dalolj nékem szerelemről édes csókos éjszakát, fészket rakjál a szívembe, s ragyogja át a boldogság... Tovább »

Selyem Helena Tanítottál szép szavakra csengő bongó dallamokra, simuljak, mint könnyű selyem sálam, mi gyengéden átkarolja, puha vállam. A lágy kelme már nem ereszt, itt maradsz vélem, mert szeretsz. Sálam már siklik a vállamon, felhúzom egy pillanatra, pihenjen meg ajkamon. Forró leheletem útjára bocsátja, csúszik már tova… dombjaim halmára. Lassan ölelve derekam ívét, mint selyem… Tovább »

  Beszél a szemed Helena Mikor szemed tüzét felém küldöd, ajkad néma, nem beszél… a gondolat mi véle éled, égő vágyadról mesél. Szemed sarkában szunnyad a ránc, s megül mögötte a titkos gondolat… pajkos mosolyod mit véle küldesz, kínálja máris ajkadat. Mást is látok, ha alámerülve mélységét kutatom, leszállok bódultan tüzednek kútjába, s tudom már,… Tovább »

Tovatűnt szerelem…... Tovább »