Helena szerelmes versei

... Tovább »

     ... Tovább »

Hallgassátok szeretettel előadásomban.... Tovább »

Fájó pillanat Helena A pillanat vajúdva felettünk kereng, s úgy ömölsz egyre reám, mint a déli napnak tüze a tó tükrére. Heverünk, s bennünk dörömböl vadul a szenvedély, égető máglya. Sóhajtanak a holnap édes ízei és belénk döf a fáj, a nincs. Keverednek jajok, csókos-könnyek, öröme-fájdalma, édes kínlódás.... Tovább »

Szeretsz-e még… Helena Asszonykezem, ha válladra teszem, szemeim kutatod, s titkom tudod… mert minden pillantásomban jussod, nyitott könyvem, könnyes tekintetem.   Becéző kezed rezdüléseit gyengéd csókjaimmal jutalmazom, repdesnek, mint madárka tavaszon, s bejárva minden ág füzéreit,   mikor csalogatja a hűs csalit a pihenni vágyót a gallyakról. S te révedezve újra kérdezel:   Szeretsz-e még… Tovább »

  Egyszer megkérdezték, hogy miért szeretem az őszt… Versemben válaszolok… Őszi idill… Helena Szeretem az őszt, s hogy mit is szeretek rajta? A forró nyár hevét, szelíden őszbe altatta. Arannyal-köddel befújta a tájat, a szakállas öreg tél szerintem meg várhat. Most tiéd a főszerep! Jöjjenek langy napok-esték, a színek is tobzódnak, nem is kell néki… Tovább »

Kedves Barátaim! Gondoltam egy merészet, s erre a gyönyörű zenére-dalra írtam egy magyar szöveget. Egy ajánlás: próbáljátok meg olyan ritmikával olvasni, mint ahogy azt az énekesek dalolják.. Olyan érzésed lehet majd talán, mintha ezt a szöveget énekelnék. Fogadjátok szeretettel ezt a kis próbálkozásomat, kihívás volt külön az is, hogy a szöveg is illeszkedjék a dal… Tovább »

Szeretettel hoztam  mindenkinek. Kívánok szép hétvégét. Romantika, szerelem, csodás zene és a zene inspirált!  ... Tovább »

Rubin bölcső… Helena Látod… féligsem nyílt virágom, szavaim rubin bölcsőjét, mely érted ringat sóhajokat s csókokat? Görbül, ha fájón kínvirágot nyit ajkadnak mohósága. Hallod jajaim? Érintsed puhán, mint ahogy a méh teszi virág ölében. Zümmével hódol, körbetáncolva cseni az édes nektárt.... Tovább »

  Lennék… Helena Óvlak magamnak, burkot vonnék köréd a szép szerelmemből. Levegőd leszek… minden sóhajtásodban éltető elegy. Vágyad ha lennék… máglya gyúlna éjjeken, izzasztó parázs. Szemfedőd leszek… lelkednek utas társa égi réteken. Leszek mély kutad… könnyeink tárolója, emlékek őre.  ... Tovább »

Beszéljen a csend… Helena Látod… didergek, s elbűvölő szép szemeidben meglátott boldogságomat érlelem, mint forró nyár a szederszem aprócska ízes gömbjeit. Engedtelek, hogy a nyári nap tüzében a hűvösebb dús árnyat adó fák alatt megpihenj… minden fakadó tövises ágat letéptem… kettőnket ne sebezzenek. Tévedsz kedvesem, ha azt hiszed hogy ez a nyárvég, ősz kapuja. Megfogom… Tovább »

“Nőnek születtek, férfiként halnak meg” – Albánia és Afganisztán felesküdött szomorú sorsú szüzeiről szól a versem. Felesküdött szűz… Helena Falat húztak szíve köré, és megszökött a boldogság. Elvették… amit birtokolt, kegyetlen lett e szép világ. Boldogsága gúzsba kötve, könnyeit egyre öntözi, nincs kegyelem, lelki terhét már haláláig szenvedi. Hosszú haját feláldozták, a rózsás pírja lefagyott,… Tovább »

  Nékem dúdol a szél… Helena A sétány még rejti fakult múltunk nyomát, padunk ezer éves ráncai vágyják a rég volt éjszakát. A fasor többször is aranyba öltözött… Jajongva száll a levél, szél tépázza a vén fákat, csak nékem dúdol rólad mesél.... Tovább »

Szerelmi fészkünk… Helena Aranyló tábla ringó bölcsőjében, nézd… pipacsok égnek.  Szerelmi fészket rakunk, s testünk alatt már zizzen a kalász. Felhőt kergetve pacsirta cikáz, s dala szép nászindulónk. Tarts még karodban, csodáljam bodor felhők táncát, hadd légyen az ég, selyemtakarónk. Bókol a kalász, hullik a tüzes szirom… virág könnyeid hajnalig, lecsókolom. Hangos-videós változatban is meghallgathatod… Tovább »

     ... Tovább »

... Tovább »

Vén lombok.. Helena   Öreg erdő lombjai közt Hol boldog voltam egykor, Megkerestem öreg fánkat Kérge mesélt, boldog múltról. Oltalma alatt lettem a Tiéd, Lombjai rejtették szerelmünk, Boldogságunk őreként állt Hová mindig-mindig visszatértünk. Vén kérge állta ostromunk, Szerelmünk véste bélyegét, Ma már megkopott az a két betű Őrzi múltunk, fájó emlékét. Leülök hát melléd öreg… Tovább »

Te meg én Helena Mint kincset, karjaimban őrizlek, fogva tartalak, s nem engedlek el. Lopakodó, halk suttogásaim ajkadon édes csókokat tördel. Maradj, Kedves! Légy most mozdulatlan, bénítsuk meg az osonó időt. Takarónk is álmosan nyújtózik… szolgáljon minket, buján szeretőt. Szemeid még éj fátyla borítja. Sóhajba fúló, halkuló szavak… Lelked zárt kapuján bekopogok, résnyire nyitod, s… Tovább »

Megtaláltalak… Helena Mámoros a gondolat, s oly ringató, fénytelen éjszakám újra ragyogó. Készül a szívem… zuhog már a vérem, boldogság érzem, lesz reád esélyem. Ma éjjel, szívem tán újra rád talál, nyugtalan órák… csitt, csörren már a zár. Összedobogna szívünk, mi elveszett, tövis koszorúmat fejemről leveszed. Balgaságom vezetett, s a hallgatást magam köré vontam, magamat… Tovább »

Hajnali szeretők… Helena Elnézem, hogy párás hajnalunk okos homlokodon mint feszül, s a fények játszi bújócskája ahogy szemeid ráncain megül. Napunkkal mertem szembenézni, hogy kúszik fel a tetők felett, s áldjon minket ezerszer e fény, ha karunk már fáradtan ernyedt. Szánj minket, csitulj el madárdal, szenvedő szeretőktől rabolsz… Függönyünk is remegve libben, te mégis  szüntelenül… Tovább »