Helena szerelmes versei

    Eper gombok… Helena Gyengéd kezeddel új ruhát adtál reám… Lenge kelme… Szemed sugarából palást. Majd derekam köré karjaidból fontál Féltő-óvó köteléket, hogy kulcsolja át Vágyruhába bújtatott meztelenségem. Kezed simítása, könnyű puha fátyol… Tovalibben, s ha észleli, hogy már fázom, Csókból illeszt ruhámra eper gombokat, S türelmetlenül gombolja be azokat. Csodás ruha… maga az… Tovább »

  Beléd veszek Helena Mikor az esti alkonyat beleszédül az éjbe, és kóborló félszeg árnyakat rajzol a sötétben, tekintek az égre. Úgy követlek én is félelmek mezején, mint aranyló napkorong a sugarait alkonyat idején. Simulok rajtad, mint pára az üvegen, s mikor ajkad érint, az édes, mohón elcsenem féltett jussom, de már vissza is adom…. Tovább »

Hajnali szonáta Helena Sóhajok szöktek égő ajkamról, mint szellő pagonynak rejtekéről, s megtáncoltatva a lélegzet kis virágszirmait, eléd hullottam. Arra vártam, hogy magadba szívjad vágyízű leheletem, hogy benned otthonra leljenek pillanatok tünékeny óhajtásai… Engedd… Már keveredett a te az énnel, mellkasunk láza egymásért dalolt, szonátákat komponált a hajnal, sóhajaink selyme, fölénk hajolt.... Tovább »

Fájó pillanat Helena A pillanat vajúdva felettünk kereng, s úgy ömölsz egyre reám, mint a déli napnak tüze a tó tükrére. Heverünk, s bennünk dörömböl vadul a szenvedély, égető máglya. Sóhajtanak a holnap édes ízei és belénk döf a fáj, a nincs. Keverednek jajok, csókos-könnyek, öröme-fájdalma, édes kínlódás.... Tovább »

Kedves Barátaim! Gondoltam egy merészet, s erre a gyönyörű zenére-dalra írtam egy magyar szöveget. Egy ajánlás: próbáljátok meg olyan ritmikával olvasni, mint ahogy azt az énekesek dalolják.. Olyan érzésed lehet majd talán, mintha ezt a szöveget énekelnék. Fogadjátok szeretettel ezt a kis próbálkozásomat, kihívás volt külön az is, hogy a szöveg is illeszkedjék a dal… Tovább »

Rubin bölcső… Helena Látod… féligsem nyílt virágom, szavaim rubin bölcsőjét, mely érted ringat sóhajokat s csókokat? Görbül, ha fájón kínvirágot nyit ajkadnak mohósága. Hallod jajaim? Érintsed puhán, mint ahogy a méh teszi virág ölében. Zümmével hódol, körbetáncolva cseni az édes nektárt.... Tovább »

Beszéljen a csend… Helena Látod… didergek, s elbűvölő szép szemeidben meglátott boldogságomat érlelem, mint forró nyár a szederszem aprócska ízes gömbjeit. Engedtelek, hogy a nyári nap tüzében a hűvösebb dús árnyat adó fák alatt megpihenj… minden fakadó tövises ágat letéptem… kettőnket ne sebezzenek. Tévedsz kedvesem, ha azt hiszed hogy ez a nyárvég, ősz kapuja. Megfogom… Tovább »

Vágyvirágok nyílnak… Helena Még fájó vágyvirágok nyílnak… és hullanak minden tavaszon. Megtaláltalak, és szirmokat reszketve bontottam, ágyadon. Puhán tettél tavasz ölébe… tisztaság volt üde új ruhám. Levetted, már ne csüngjön rajtam, csak csókod végtelen éjszakán. Nyoszolya volt nékünk a tavasz… vágytuk, szemünk fedje opál lepel. Lelkedig kúsztam, s kapu nyílott… vágy született, s szerelmet nevelt…. Tovább »

                 Kibékülés Írta: Helena   Ölelj Kedvesem… Vonj az öledbe, Simítsd el arcom Bánat mosolyát. Erős karoddal Öntsd belém erőd, Kérlek Maradjunk így Egy éjszakát. Szorítsd könnytől ázott Arcom a szívedre, Úgy, hogy fájjon Sajogjon belé. Érzem… Gyorsabban veri ritmusát, Azt súgja: Nékem ígéri az éjszakát! Gyengéden simítsd Bőröm bársonyát, Tévedjenek el Pajkos ujjaid, Asszonyi… Tovább »

Tűzben Helena   Fátyolként ölellek körül, S mint tűznyelvű szerető Égetlek csókommal, Buja vad éjszakán.   Ajkad édes csuprából Méz csordul… Csókokba fulladó, Vad ölelésed Szirma hull, égő ölembe. Becézz…. Virágom… madaram, S én veled hullva szállok, Hol felhők fölé, vagy pokolra. Borzongás, mámor Lázas remegés… Ölelj…légy legyőzött, Hisz már bennem égsz. Jöjj Kedves! Légy… Tovább »