Helena szerelmes versei

Helena: Álmodjál…

Álmodjál Helena Bennem a könnyeim emlék-gyöngyökké változtak, úgy ragyognak, mint csillagok. Fájdalmam mezejét virággal hintem, ma feltörni készek a fájó sóhajok. Nem sírok már, múltunk bennem muzsikál… Ezer dallam emlékeztet, csak szépet álmodjál… álmodjál.... Tovább »

Helena: Fájó pillanat

Fájó pillanat Helena A pillanat vajúdva felettünk kereng, s úgy ömölsz egyre reám, mint a déli napnak tüze a tó tükrére. Heverünk, s bennünk dörömböl vadul a szenvedély, égető máglya. Sóhajtanak a holnap édes ízei és belénk döf a fáj, a nincs. Keverednek jajok, csókos-könnyek, öröme-fájdalma, édes kínlódás.... Tovább »

Helena: Beszéljen a csend…

Beszéljen a csend… Helena Látod… didergek, s elbűvölő szép szemeidben meglátott boldogságomat érlelem, mint forró nyár a szederszem aprócska ízes gömbjeit. Engedtelek, hogy a nyári nap tüzében a hűvösebb dús árnyat adó fák alatt megpihenj… minden fakadó tövises ágat letéptem… kettőnket ne sebezzenek. Tévedsz kedvesem, ha azt hiszed hogy ez a nyárvég, ősz kapuja. Megfogom… Tovább »

Helena: Szerelmi fészkünk…

Szerelmi fészkünk… Helena Aranyló tábla ringó bölcsőjében, nézd… pipacsok égnek.  Szerelmi fészket rakunk, s testünk alatt már zizzen a kalász. Felhőt kergetve pacsirta cikáz, s dala szép nászindulónk. Tarts még karodban, csodáljam bodor felhők táncát, hadd légyen az ég, selyemtakarónk. Bókol a kalász, hullik a tüzes szirom… virág könnyeid hajnalig, lecsókolom. Hangos-videós változatban is meghallgathatod… Tovább »

Helena: Arany fényű reggelek…

Arany fényű reggelek… Helena Egy sóhajtásban benne rejlik sima, arany fényű reggelünk… barangolj most a vágy mezején, ez kell csakis most nekünk.   Röpke percek úgy illantak, mint tova tűnő édes hangulat… messze mentél, tán nem is voltál… álmodtam, hogy kezed simogat.   Arany röptű kacagásom koronáztad rózsás hajnalon, széltől óvó két karoddal ölelve nézted… Tovább »

Helena: Légy a mindenem…

  Légy a mindenem…. Helena Tiéd már… elnyerted drága szívemet, koldus vagyok, s nem adhatok egyebet mi valóm, s kertem illatos virágát, barna szemeim fátyolos varázsát. Tüzem, mi bensőmben örökkön izzik, rejteném, s érted égni így, nem illik. Olykor kitörni vágy bentről a szenvedély, fogadd szívemet, s mit kérek, oly csekély. Ne adj többet, mit… Tovább »

Helena: Álmodj velem….

    Álmodj velem.. Írta: Helena  Levél hullik, ősz oson, betekint az ablakon. Pattog a tűz lángja táncol, nézd csak a fény, úgy ficánkol. Karom ölel, jó így veled, álmodjunk együtt, hiszek neked. ” title=”” target=”_blank”>... Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!