Helena szerelmes versei

Helena: Hajnali szeretők…

Hajnali szeretők… Helena Elnézem, hogy párás hajnalunk okos homlokodon mint feszül, s a fények játszi bújócskája ahogy szemeid ráncain megül. Napunkkal mertem szembenézni, hogy kúszik fel a tetők felett, s áldjon minket ezerszer e fény, ha karunk már fáradtan ernyedt. Szánj minket, csitulj el madárdal, szenvedő szeretőktől rabolsz… Függönyünk is remegve libben, te mégis  szüntelenül… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!