Helena: Beléd hullatom könnyeimet…
Beléd hullatom könnyeimet Helena Ha egyszer majd elszáll a lelkünk, mint porszemet repít minket a szél… arra vágyom, hogy fűzfaként éljek… téged akkor is nékem, rendeljen az ég. Lennél kéken ringó víztükör… én föléd hajolnék… oly kecsesen,. dajkálnád törékeny ágaimat…. vízcsókokkal táplálnál kedvesem. Őszi lombhullásban sárgultan leveleim levetem, lebegek özvegyi fátyolként csendes tükrödön, s… Tovább »
