Helena szerelmes versei

Álmodjál Helena Bennem a könnyeim emlék-gyöngyökké változtak, úgy ragyognak, mint csillagok. Fájdalmam mezejét virággal hintem, ma feltörni készek a fájó sóhajok. Nem sírok már, múltunk bennem muzsikál… Ezer dallam emlékeztet, csak szépet álmodjál… álmodjál.... Tovább »

Kedves Látogatóim! Nem szerelmes vers  –  mint általában – amit ide fel szoktam töltögetni,  de egy kis változatosság… talán benneteket is arra ösztönöz, hogy kutakodjatok az emlékeitek között. Kincskeresés… Helena Csak álltam a rozzant ajtó előtt… Rég vágytam arra, hogy a bűvös küszöböt átléphessem… Mindig tilos volt, mert gyermek voltam. Hiába kérleltem Nagymamát, hiába…. Aztán… Tovább »

Most az alábbi versem nem szerelmes vers, emlékeimben lapozgattam….   Ünnep volt nékünk… Helena A Nap köntöst terített az alkonyatra, bíborba burkolta a felhők peremét… feljebb… az égi mezőn lassult a táncuk… habokba foglalta a horizont keretét. És reggelre a fodrok szürkét rajzoltak, már zordabbra fordul az őszi idő… Végre vasárnap! Ünnep volt nékünk… konyhánkban … Tovább »

  Most kicsit más… mert emlékezem   Ismét elrepült egy esztendő, de drága szeretteink ugyan úgy hiányoznak s arcuk nem halványul emlékeinkben, velünk vannak. Tegnap kilátogattam Szüleim és Nagymamám sírjához… a lelkem már nem háborog, csak nagyon fáj a hiányuk…Míg a sírjuk mellett tevékenykedtem, arra botorkált egy idős néni – gondolom – a fia oldalán…. Tovább »

Kedves Barátaim! Annyi mindenről esik szó a blogjainkban, próbáljuk megtölteni tartalommal, de nem szeretném felsorolni, hogy mi minden tarkítja az oldalainkat. Azon gondolkodtam, nem minden ember tud verset írni, dalolni, oldalt szerkeszteni és sorolhatnám tovább a képek szerkesztésétől kezdve mi mindent, de a betűvetést azt mindenki ismeri. Éveink több-kevesebb számmal boldogítanak minket, s az éveink… Tovább »

Egy kedves gyermekkori történetet mesélek el Néktek, mi szívemnek oly kedves. Drága Nagymamám emléke örökre él szívemben. Soha nem feledem azt a nyarat, amit együtt töltöttem véle, a kukorica szárából készült kicsi palotánkban, hol csak egymásnak és egymásért éltünk.... Tovább »

 Öreg hársak…. Helena  Öreg hársfasorokLombotok betakarPihenek alattatok,Itt senki nem zavar.  Mint kósza szélGondolatom útra kél.Illatod beszívom,És emléked visszatér.  Zöld lombod alattIdőm gyorsan szaladHozzám hajtott a vágyadÉs mindent felkavart.  Elvitted nyugalmamS feltörő sóhajom,Csupa könny a párnám,Feledni nem tudom.   Csókod még itt ég,Ajkam őrzi a melegét.Vágyódva ölelt két karomMondd, hogy akarom… Akarod? Még egyszer éreznémBoldogan vétkeznék,Öreg… Tovább »

E m l é k e k Helena Hűvös nyári hajnalon harmat csókja éled ajkamon. Megérint a felkelő napsugár, simogató szellő a felhővel táncot jár. Lépek a hűs harmatban, szívemet a bánat egyre nyomja. Kialudt a tűz, mi lángolva égett, izzanak bennem régi szép emlékek.... Tovább »