Helena szerelmes versei

  Egyszer megkérdezték, hogy miért szeretem az őszt… Versemben válaszolok… Őszi idill… Helena Szeretem az őszt, s hogy mit is szeretek rajta? A forró nyár hevét, szelíden őszbe altatta. Arannyal-köddel befújta a tájat, a szakállas öreg tél szerintem meg várhat. Most tiéd a főszerep! Jöjjenek langy napok-esték, a színek is tobzódnak, nem is kell néki… Tovább »

Bár tudhatnám… Helena Az alkonyati varázsfényben glóriát emelt fejem fölé a nap, minden kincsem e földön – mondod nékem – örökre, Te vagy. Szürkeségbe burkolózott már az öreg est, s karod csak reám vár, villamosom csenget néked… kiáltod felém: Várlak drágám! Csak nézel és már indulsz felém… éjjel búcsút int nékünk a nyár, döccen a… Tovább »

 Várj még! Helena Sorsom könyve titkoknak tudója… sárguló virágok. rejtik életem fénylő szálait, s múló időm, zokog. Ne rohanj, várj még! Kertemben dalok fakadnak hajnalon, s tán könnyet hullat értem majd nyaram, egy tüzes alkonyon. Madárröpte előttem elsuhan… Várj! Szárnyalnék véled, s add nékem tüzes ifjúságod, mi hajtja egyre véred. S ha a ligetben csend… Tovább »