Helena szerelmes versei

  Viharos éjszaka Helena   Szemeim fáradtan nyugovóra térnek… rezdülnek pilláim szép álmot remélnek. Dereng a függönyön csillagos égboltom, távoli éj- neszek osonnak… s hallgatom. Szárny suhan, ág reccsen… fenyő tüskét hullat, Hold fényében bagoly tanulgat… tanulgat. Csillagfényben fürdik, s már hívja is anyja, hatalmas nagy fejét kevélyen forgatja. Távol… egy villanás… ég is öklét… Tovább »

  A Hold ezüst köntöse Helena   Hol zöld koszorú öleli az aranyló mezőket, Kósza szellő űzi a bolondos felhőket, S a hegyvonulat kopár csúcsán Botladozva kúszik, a lemenő napsugár.   Ott majd megpihenünk, Te meg Én Zöldellő dús lombok lágy ölén, S a fű selyme, majd gyengéden simogat, Amott a távolban kicsi ház hívogat…. Tovább »