Helena szerelmes versei

  Ezt a szonettet e kedves idilli kép ihlette. Annyi gyengédséget árasztott felém, hogy úgy éreztem csakis ilyen nosztalgikus visszatérésről lehet szó… vagy tán túlcsordult a fantáziám? Jó lesz veled… Helena Emlékszel-e arra a kócos nyárra, amikor a selymes fűben szöcskeként ugrándoztunk, s te a vidám kis legény csaltál bokrok mélyére, csókra várva… Pirult a… Tovább »

  Egyszer megkérdezték, hogy miért szeretem az őszt… Versemben válaszolok… Őszi idill… Helena Szeretem az őszt, s hogy mit is szeretek rajta? A forró nyár hevét, szelíden őszbe altatta. Arannyal-köddel befújta a tájat, a szakállas öreg tél szerintem meg várhat. Most tiéd a főszerep! Jöjjenek langy napok-esték, a színek is tobzódnak, nem is kell néki… Tovább »

Benned tündököl… Helena Kérlek! Még őrizzük a múló percet, Hisz velünk egyre csak álmokat kerget És vigasztalan. Bennünk él még az – egyszer volt – pillanat, Mi múlt ködén átderengve, megmaradt. Nézz rám és őrizd arcom üdeségét, Hogy szemeidben megleljem önmagam. Fukar időmnek tűnő ifjúságát, Keresem olykor, jajongva hasztalan. Szemed mutatja, mit látni szeretnék… Múlt… Tovább »

Kacajok…. Helena Gyöngyös kacajom fénylő szépségek… gurulnak hozzád, s ajkad válaszol… Hófehér jázmint nevetsz, s fogaid ragyogó márvány virága nyílik. Szemünk pajkosan kacsint… örömöt súgsz füleimbe, s ölelsz boldogan. Felhők hömpölye, tajtékkal hátán, tündöklő egünk fénylő köntöse. ... Tovább »