Helena szerelmes versei

  Ezt a szonettet e kedves idilli kép ihlette. Annyi gyengédséget árasztott felém, hogy úgy éreztem csakis ilyen nosztalgikus visszatérésről lehet szó… vagy tán túlcsordult a fantáziám? Jó lesz veled… Helena Emlékszel-e arra a kócos nyárra, amikor a selymes fűben szöcskeként ugrándoztunk, s te a vidám kis legény csaltál bokrok mélyére, csókra várva… Pirult a… Tovább »

  Egyszer megkérdezték, hogy miért szeretem az őszt… Versemben válaszolok… Őszi idill… Helena Szeretem az őszt, s hogy mit is szeretek rajta? A forró nyár hevét, szelíden őszbe altatta. Arannyal-köddel befújta a tájat, a szakállas öreg tél szerintem meg várhat. Most tiéd a főszerep! Jöjjenek langy napok-esték, a színek is tobzódnak, nem is kell néki… Tovább »

Arany fényű reggelek… Helena Egy sóhajtásban benne rejlik sima, arany fényű reggelünk… barangolj most a vágy mezején, ez kell csakis most nekünk.   Röpke percek úgy illantak, mint tova tűnő édes hangulat… messze mentél, tán nem is voltál… álmodtam, hogy kezed simogat.   Arany röptű kacagásom koronáztad rózsás hajnalon, széltől óvó két karoddal ölelve nézted… Tovább »

Benned tündököl… Helena Kérlek! Még őrizzük a múló percet, Hisz velünk egyre csak álmokat kerget És vigasztalan. Bennünk él még az – egyszer volt – pillanat, Mi múlt ködén átderengve, megmaradt. Nézz rám és őrizd arcom üdeségét, Hogy szemeidben megleljem önmagam. Fukar időmnek tűnő ifjúságát, Keresem olykor, jajongva hasztalan. Szemed mutatja, mit látni szeretnék… Múlt… Tovább »

Kacajok…. Helena Gyöngyös kacajom fénylő szépségek… gurulnak hozzád, s ajkad válaszol… Hófehér jázmint nevetsz, s fogaid ragyogó márvány virága nyílik. Szemünk pajkosan kacsint… örömöt súgsz füleimbe, s ölelsz boldogan. Felhők hömpölye, tajtékkal hátán, tündöklő egünk fénylő köntöse. ... Tovább »