Helena szerelmes versei

Hamisan szól… Helena Tudom már, hogy  mi az a bánat, karjaim nem nyújtom utánad. Szótlanul fejed fölé nézni, s éjszakán magányomtól  félni. Mint bősz fergeteg, ha port kavar, szemem száraz, mégis mar…ó jaj. Apadtak gyógyító könnyeim, s a húr is feszül, az együtt már- már, szenderül. Mivé lettek szép szólamok, együtt csengő édes dallamok. A… Tovább »

A sóhajtás, mennyi minden kifejezője és kísérője lehet. Olykor fájdalmat takar, olykor vágyódást, olykor bosszúságot és sorolhatnám így tovább. Földi létünk is egy sóhajtással indul és fejeződik is be. A napokban én is sóhajtottam… s reám kérdeztek…. miért-e nagy sóhaj? Ekkor az jutott az eszembe, hogy egy életen át, mennyi sóhaj hagyja el ajkunkat. Milyen… Tovább »