Helena szerelmes versei

Drága kicsi éned Helena Ő volt egykor a bölcsőm, és lett az Anyám, mikor karjaiba zárt egy téli éjszakán. Lassan engedett öle féltő burka, gyermekét várta, hogy végre kimondja: Anya lettem! Köszönöm, ó, Istenem… mennyire vártam aprócska kincsemet. Sokszor mesélte szegény, menyire vágyott… áhított gyermekével gondolatban játszott. Szerettem hallgatni a várt születésem, százszor is mesélte,… Tovább »

  Szív zeném…Anyámnak Helena Orgonabokrom bekopogott: – Néked nyíltam ma délután, régen egy kéz leszakított és váza lett szív-palotám. – Megyek is nyomban, fájó szívvel virágot vágni tenéked… Múltak az évek, és a csokor kísérte jaj, szív-zenémet. Nem adhatom kezeidbe, amit úgy szerettél, kiviszem a nyughelyedre, rólam néked majd ott mesél. Illatozzál és súgd meg… Tovább »

Anyák napjára emlékezünk... Tovább »