Várják jöttöd….
Helena
Elmentél, s hűlt csókok égnek ajkamon,
a hajnalt nincs miért várnom, messze jársz.
Tűnődöm egykori édes álmokon,
karomba bújva meséltél…mire vágysz.
Ha majd a hajnal könnyeit hullajtja,
s utadon égő vágyad még kergeti
a titkos reményét, s azt felkutatva
megleli, többé már, el nem engedi.
.
Ifjúságod, mint tarka rét hinti szét
a hulló szirmokat, s az édes nektárt
csenő ifjúban hang szól… egy édes kép:
Emlékezz, és térj haza, hiszen az mit
kergetsz, otthon megleled. És ne feledd!
Várják jöttöd, s szeretnek, mint senkit.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: