1.0Helena szerelmes verseihttps://suttogas.cafeblog.huHelenahttps://suttogas.cafeblog.hu/author/Helena-2-2-2-2-2-2/<p style="text-align: center"><a href="https://suttogas.cafeblog.hu/files/2015/08/idős-néni-keze.jpg"><img class="aligncenter wp-image-1865" src="https://suttogas.cafeblog.hu/files/2015/08/idős-néni-keze.jpg" alt="idős néni keze" width="370" height="244" /></a></p> <p style="text-align: center"><strong>Ezüst kincseim...</strong></p> <p style="text-align: center"></p> <p style="text-align: center">Az ágyadon ültünk, magadba néztél, tekinteted távolba merengő; - vajon merre futhatnak kusza gondolataid...<span class="text_exposed_show"> Elcsentem volna a fonál végét, hogy utoljára utolérjelek, de nem vártál, csak hajtott egyre tovább nyughatatlanságod, hogy elérd a semmit; ami már, csakis a tiéd.</span></p> <div class="text_exposed_show"> <p style="text-align: center">Keze takaróján nyugodott, tétován simítgatta gyűrődéseit, mintha morzsányi kapaszkodót keresne. Reszkettem, mert félelmet nyögtek az utolsó percek, s kezeink fáradtan az ölembe hullottak. Szólítottalak: Mama! Nem hallottál, tán magadban akartál maradni; óvtad csended , s kínt nyögött a némaság. Könnyezve néztelek... s féltő tekintetemet is lesimítottad magadról; - a hajam... mondtad, alig hallhatóan. Hófehér kis tincseidet simogatták ujjaim… Utoljára igazgattam ezüst kincseimet.</p> <p style="text-align: center"><strong>Szűcs Helena</strong></p> </div>rich