1.0Helena szerelmes verseihttps://suttogas.cafeblog.huHelenahttps://suttogas.cafeblog.hu/author/Helena-2-2-2-2-2-2/<p style="text-align: center"><a href="https://suttogas.cafeblog.hu/files/2015/07/1545104_1409758029266155_1606586789_n.jpg"><img class="aligncenter wp-image-1811" src="https://suttogas.cafeblog.hu/files/2015/07/1545104_1409758029266155_1606586789_n.jpg" alt="1545104_1409758029266155_1606586789_n" width="488" height="492" /></a></p> <p style="text-align: center"><strong>Déja`vu…</strong></p> <p style="text-align: center">Valami különös érzés kerített már a hatalmába, olyan édesen-keserű, s itt dörömböl lelkem mélyén arra várva,<span class="text_exposed_show"> hogy fejtsem meg a titkát. Csak néz szomorú szemeivel segíteni szeretne, s vár... Bennem szüntelen visszacseng egy kedves hang. Ismerem… Szinte újra hallom önfeledt kacajának felszabadult baritonját, mintha már sok éve nékem adta volna pillantásának emlék foszlányát; s azok az apró fények a szemében, parányi titkos üzenetként villannak, mikor a vágy-pillantás bűvöletben egyesülünk. Úgy bújok nézésébe, mint ki örökre szeretne elveszni, hogy ne találjon meg még az emlékezet sem, s oly jó kábultan lebegni ebben a bizonytalanságban. Érzem, hogy Te értem születtél, s oly sokat álmodtam, vagy tán éltem is át e különös találkozást, de hisz ez most valóság. Itt állsz előttem, s érzem a lélegzeted és minden reszketésem egy igenlés arra, hogy csak az a láthatatlan ajtó választ el minket; mely érintésemre lepkeszárnyak könnyedségével rombolja a világ minden gátját. Szemünk függönye mögé rejtőzködve megleljük kettőnk "déja` vu" szép örökét. </span></p> <div class="text_exposed_show"> <p style="text-align: center">Szűcs Helena</p> </div>rich