<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Helena szerelmes versei</provider_name><provider_url>https://suttogas.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Helena</author_name><author_url>https://suttogas.cafeblog.hu/author/Helena-2-2-2-2-2-2/</author_url><title>Helena: Szép volt véletek</title><html>&nbsp;

&lt;a href=&quot;https://suttogas.cafeblog.hu/files/2014/08/gólya.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter size-full wp-image-1721&quot; src=&quot;https://suttogas.cafeblog.hu/files/2014/08/gólya.jpg&quot; alt=&quot;gólya&quot; width=&quot;580&quot; height=&quot;338&quot; /&gt;&lt;/a&gt;

&lt;span class=&quot;userContent&quot;&gt;&lt;strong&gt;Szép volt véletek&lt;/strong&gt;&lt;/span&gt;

Örömittasan merülök szavaidba,
mi áthatja minden édes pillanatom,
s mint mikor felhőbe burkolt égi csoda
bennem ragyog; rabul ejt édes szólamod.

Mosolyoddal incselkedik a nyár heve,
hajadba megbújik aranyló-szeliden,
villan a tó tükrén egy szerelmes röpte;
bújok már én is, hogy szerelmünk őrizzem.

Karodban, s nyarunknak ölében elveszek,
félénk reményem bennem így születik,
s felettünk már gólyáink búcsúzzák nyarunk;
- szép volt véletek ez a nyár is -, kelepelik.

Írta: Szűcs Helena</html><type>rich</type></oembed>