1.0Helena szerelmes verseihttps://suttogas.cafeblog.huHelenahttps://suttogas.cafeblog.hu/author/Helena-2-2-2-2-2-2/  <img class="scaledImageFitWidth img alignleft" alt="Fénykép: A lugas…<br /><br /><br /><br /> Helena</p><br /><br /><br /> <p>A romkert végében vártál reám,<br /><br /><br /><br /> s a boltív karcsú ívén egy futó<br /><br /><br /><br /> lián, mely mögé rejtőzve osontam.<br /><br /><br /><br /> Zizzenő levelek altatták a<br /><br /><br /><br /> csendesülő neszeket, csak ketten<br /><br /><br /><br /> zavartuk szunnyadó ligetünk.<br /><br /><br /><br /> Párás melegben izzadtak a lombok,<br /><br /><br /><br /> alattuk állt még a kopott kerti .pad,<br /><br /><br /><br /> s jajdult a kovácsolt keret. Hány évbe<br /><br /><br /><br /> is tellett, hogy lábára rozsda marja<br /><br /><br /><br /> a búsongó éveket... Lám hajamba is<br /><br /><br /><br /> került egy-két ezüst szál, s az évek<br /><br /><br /><br /> rásimították végleg kezed érintését.<br /><br /><br /><br /> Leültem és vártam, hol bukkansz elő<br /><br /><br /><br /> a vadszőlő lugasa árnyából;<br /><br /><br /><br /> hol oly régen babráltál a gyöngyös<br /><br /><br /><br /> gombokon. Ajkamra csókoltál egy-két<br /><br /><br /><br /> sóhajt, és simogató kezeid szelíd<br /><br /><br /><br /> imát rebegtek bűnbánón a halmokon. </p><br /><br /><br /> <p>Hiába várok, nem jössz, csak emléked<br /><br /><br /><br /> motoz megfáradt szívemben, szüntelen." src="https://suttogas.cafeblog.hu/files/2014/05/1601464_643079765771342_1638619901196434731_n.jpg" width="427" height="361" />                           <span class="userContent"><strong>A lugas…</strong> <strong> Helena</strong></span> A romkert végében vártál reám, s a boltív karcsú ívén egy futó lián, mely mögé rejtőzve osontam.<span class="text_exposed_show"> Zizzenő levelek altatták a csendesülő neszeket, csak ketten zavartuk szunnyadó ligetünk. Párás melegben izzadtak a lombok, alattuk állt még a kopott kerti .pad, s jajdult a kovácsolt keret. Hány évbe is tellett, hogy lábára rozsda marja a búsongó éveket... Lám hajamba is került egy-két ezüst szál, s az évek rásimították végleg kezed érintését. Leültem és vártam, hol bukkansz elő a vadszőlő lugasa árnyából; hol oly régen babráltál a gyöngyös gombokon. Ajkamra csókoltál egy-két sóhajt, és simogató kezeid szelíd imát rebegtek bűnbánón a halmokon.</span> Hiába várok, nem jössz, csak emléked motoz megfáradt szívemben, szüntelen.rich