1.0Helena szerelmes verseihttps://suttogas.cafeblog.huHelenahttps://suttogas.cafeblog.hu/author/Helena-2-2-2-2-2-2/<p style="text-align: center"><a href="https://suttogas.cafeblog.hu/files/2014/04/1511654_581812581898061_1303917509_n.jpg"><img class="aligncenter size-medium wp-image-1526" alt="1511654_581812581898061_1303917509_n" src="https://suttogas.cafeblog.hu/files/2014/04/1511654_581812581898061_1303917509_n-300x298.jpg" width="300" height="298" /></a></p> <p style="text-align: center"><strong>Fényével vakítson…</strong> <strong> Helena</strong></p> <p style="text-align: center"></p> <p style="text-align: center">Szivárvány színekkel rajzolnám az eget, kócos felhőkkel szédíteném tekinteted.<span class="text_exposed_show"> Vessz el a természetnek buja szép ölén, mint eltévedt őzgida őszidő ködén. Szorgos igyekezet vezetné ecsetem, mert szeretném, hogy meglásd minden apró kis jelem, mit eléd tárnék; mint enyhet-adó féktelen boldogság. Megalkuvó földi mennyország, amit adhatok; és mellé néked egy ragyogó csillagot, mely bennem született. Újra festeném az éjszakai égbolt misztikus varázsát, s a ragyogó vén Hold minket csodálna, a bátor szeretőket; könnyező búfelejtő-esendőket. Majd odafesteném az én kicsi csillagom; ha sebesen hullik, fényével vakítson.</span></p>rich