1.0Helena szerelmes verseihttps://suttogas.cafeblog.huHelenahttps://suttogas.cafeblog.hu/author/Helena-2-2-2-2-2-2/<p style="text-align: center"><a href="https://suttogas.cafeblog.hu/files/2013/05/540682_546950352022277_852666790_n.jpg"><img class="aligncenter size-medium wp-image-1110" alt="540682_546950352022277_852666790_n" src="https://suttogas.cafeblog.hu/files/2013/05/540682_546950352022277_852666790_n-300x237.jpg" width="387" height="291" /></a></p> <p style="text-align: center"><strong>Drága kicsi éned</strong></p> <p style="text-align: center"><strong>Helena</strong></p> <h1 style="text-align: center"></h1> <p class="vers" style="text-align: center">Ő volt egykor a bölcsőm, és lett az Anyám, mikor karjaiba zárt egy téli éjszakán.</p> <p style="text-align: center">Lassan engedett öle féltő burka, gyermekét várta, hogy végre kimondja:</p> <p style="text-align: center">Anya lettem! Köszönöm, ó, Istenem... mennyire vártam aprócska kincsemet.</p> <p style="text-align: center">Sokszor mesélte szegény, menyire vágyott... áhított gyermekével gondolatban játszott.</p> <p style="text-align: center">Szerettem hallgatni a várt születésem, százszor is mesélte, és én egyre csak kértem.</p> <p style="text-align: center">Már nem kérhetlek soha, drága, jó Anyám, szakadt a zsinór egy őszi délután.</p> <p style="text-align: center">Most már én folytatom örök, szép mesédet... itt ül az ölemben, drága, kicsi éned.</p> <p style="text-align: center">Ő viszi tovább, mit Anyám reánk hagyott, tanítom... óvó kezünk miként ringatott.</p> <p style="text-align: center">Tág szemekkel, ölembe fészkelte magát... Zavartan kérdezett... ő volt a Te Anyukád? Akkor én ki vagyok? A kicsi unokád?</p> <p style="text-align: center">Igen kincsem... az vagy!</p>rich