1.0Helena szerelmes verseihttps://suttogas.cafeblog.huHelenahttps://suttogas.cafeblog.hu/author/Helena-2-2-2-2-2-2/<div style="text-align: center;"><center><img style="width: 417px; height: 288px;" src="https://suttogas.cafeblog.hu/files/BIG_0007677889.jpg" class="blogkep" align="middle"></center><br></div><span style="font-weight: bold;">Akkor most mesélek...</span><br><br>Az út szélén csak állok... tanácstalanul. Fejemet hol jobbra, hol balra fordítom, s végre felbukkan egy kocsi...majd száguldozva továbbhalad. A kocsi ablaka letekerve, hangos zene foszlányait hallom, s megállapítom, hogy nagyon vidám a társaság, jó nekik... <br>Hirtelen nagy forgalom támadt, kezd meleg is lenni, s mindenki igyekezik valahová, de én....? <br><br>Én itt állok és várok... és várom, hogy újra odabújhassak hozzá, érezzem keze melegét mire oly nagyon vágyom. Miért maradtam egyedül? Ezen töprengek, mit tettem, de nem találom a választ. Szemeimbe könnyek futnak, lecsorognak az arcomon. <br>Egy-egy kavics felröppen, s arcomba csapódik, majd szememet sértve a poros fűbe huppan. Folyik a könny a szemeimből, nem tudom, hogy a bánat avagy a kavics okán... vagy a por, ami szúr, vagy tán füst szállt a szemeimbe? <br>Fáradt vagyok, nagyon fáradt, jó lenne kicsit megpihenni. Noszogatom magam, hogy indulj már..., hogy keressek egy árnyas helyet, hol átadhatom magam a csendes elmélkedésnek. <br>Maradnék is, mennék is, de oly egyedül érzem magam, teljes a bizonytalanságom. <br><br>Az út mellett nagy a zaj, a kipufogók ontják a bűzt, mindenki megy valahová, és én....én hová menjek? <br>Ha beljebb megyek ott vár a csend az árnyék, de nem biztos, hogy jól teszem, ha rejtőzködöm. <br>Leheverek végre, kinyújtom tagjaimat, zizegő kiszáradt fűcsomók, de mégis lehunyom a szemeimet és emlékezem...mert van mire. <br><br>/folytatom/rich