1.0Helena szerelmes verseihttps://suttogas.cafeblog.huHelenahttps://suttogas.cafeblog.hu/author/Helena-2-2-2-2-2-2/<center><img src="https://suttogas.cafeblog.hu/files/orgona.jpg" class="blogkep" align="center"></center><br>Emlékezni jó, még akkor is, ha fájó, <br>hiszen ez ami örökre a miénk, ha már elveszítettük az Édesanyánkat és ezek az szép emlékek soha nem fakulnak. <br> <br>Kutakodtam az emlékeimben, de egy dolog még nagyon fáj...az a pofonod drága Édesanyám. Ma sem értem miért kaptam. Tudom hirtelen haragodban tetted, amit a féltés irányított. Készültem a kamaszkorom csodáira, az első kéz a kézbeni ártatlan sétámra, és lelepleződtünk. <br>Ez a pofon még ma is itt ég az arcomon, de nem haragszom, csak fáj... <br>A sétánk hosszú séta lett a végén, hiszen 45 éve sétálunk együtt. <br> <br>Anyák napjára Nagyon sokszor eszembe jut az Édesanyám, s oly fájó a hiánya. Simogató keze feledtetni tudott minden bajt, s ha könnyeztem, enyhítette bánatom. <br>Egész életemet beragyogta, de most is érzem, hogy vigyáz reám, óvó tekintete kísér. <br> <br>Ezekre a szép emlékekre gondoltam mikor megírtam a Mama kalácsa c. versemet. <br>Emlékezem... s ez most fájóan édes. Édes, mint a kalácsod, amivel oly sokszor megajándékoztál minket, azért a szál orgonáért, vagy kis rajzainkért amivel megleptünk. <br> <br>Egy-egy sós könnycsepp kíséri soraimat... lassan végiggördül az arcomon, de a Te mosolyod áthatol a könnyeimen és látlak, mert most is vigaszt tudsz nyújtani, hogy Te voltál az Édesanyám, s anyai szereteted még ennyi év után is érzem. <br> <br>Sokan vagyunk, kiknek már csak emlékeiben él az Édesanyja. <br>Reájuk emlékezünk május első vasárnapján. <br>Nékem az Anyák napja a kalács és az orgona illatával együtt teljes, hiszen én a kalácsát, Ő pedig az orgonát nagyon szerette. <br> <br>Most minden Édesanyának átnyújtok egy nagy orgona csokrot, s gondoljunk szeretettel azokra is, akik már távoztak az élők sorából, és azokra akik még a napjainkat ma is beragyogják azzal, hogy léteznek. <br> <br>Addig szeressük őket míg élnek, mert holnap már lehet, hogy késő. <br> <br> <br> <br><div style="text-align: center;">Mama kalácsa <br>Helena <br> <br>Kezei alatt a lágy kovász formát öltött, <br>ilyenkor szívünk ünnepi díszbe öltözött. <br>Édes vanília illat lengte be konyháját, <br>s boldogan tette elénk, mosolygós kalácsát. <br> <br>Jutott még más is, finom ízes falat, <br>édes barack lekvárjából, soha nem maradt. <br>Arcunk ragadt, szeme boldogan ragyogott, <br>megadott nékünk mindent, mit ajkunk kimondott. <br> <br>Drága két kezét most is, magam előtt látom, <br>s mikor elfáradt leült, majd mesére váltott. <br>„Meséld Mama - kérleltem -, tudod, a Te meséd, <br>mi úgy szeretjük, hogyan mondod, hisz a Tiéd.” <br> <br>Ma már csak álmomban hallom, s gyakran könnyezem, <br>látom ezüst hajad, kötényed, s azt képzelem... <br>sütöd nékünk újra az illatos kalácsod, <br>érzem, újra itt vagy, és én, mint a kislányod.<br><br><center><img src="https://suttogas.cafeblog.hu/files/SV303039.JPG" class="blogkep" align="center"></center><br></div>rich