1.0Helena szerelmes verseihttps://suttogas.cafeblog.huHelenahttps://suttogas.cafeblog.hu/author/Helena-2-2-2-2-2-2/<center><img src="https://suttogas.cafeblog.hu/files/174483.jpg" class="blogkep" align="center"></center><p><span style="font-size: 18px;">Elégtünk együtt…</span>. <br>Helena <br> <br>Csitítottam vágyam sürgető szavát, <br>s a végén, feladta szívem, óh jaj, magát. <br>Titkoknak mélyén született a végzet, <br>s úttalan utakon megleltelek Téged. <br>Nem rejtőzködtél, így hozta a sorsunk, <br>egymáshoz rendelt, ez volt az okunk. <br>Terelgetett minket, mint nyári felleget <br>adott nékünk napot és szívünkbe meleget. <br>Rövid volt a kegy, mivel elhalmozott minket <br>őriztük titkunk, mint drága kicsi kincset. <br>De jött a fergeteg, forgószéllel támadt <br>süllyeszteni készült dagadt vitorlánkat. <br>Vész követte, majd olykor gyilkos áradat, <br>torkából tűzfolyam és forró láva fakadt. <br>Égtünk és szenvedtünk... tüzelt a vágyunk <br>olykor nem maradt más, csak a szép álmunk. <br>Még ezt is irigyelte, ellopta egy reggel, <br>hangosan kiáltott "Most aztán indulj, kelj fel! <br>Ásd el a szerelmet ne égjen hiába, <br>csók helyett, forró szurkot öntök a szájába. <br>Zokogtam... édes csók nélkül mit ér az élet, <br>s már látom, hogy patakokban folyik drága véred. <br>Kegyelem... ne bántsd, ami szent és igaz, <br>inkább égjek véle, ez lesz a vigasz. <br>Elégtünk együtt... szerelmünk tüzében, <br>s most újra születtünk, e vers képében. <br></p>rich