Szökő sóhajok…
Esténként, ha felém szökik sóhajod,
mosoly felhőimet küldöm, csak néked.
Gyengéd sugallattal érkezzék, égjen
köztünk a távolság, tárjad két karod.
Szemedet hunyva látom, s asztalomon
nefelejcsem viruló türkiz kékjét
simítom, nevető szirmok békéjét
altatom: kérem, csak szépet álmodjon.
Függönyöm bólint, holdnak ezüstjével
versenyre kélve táncol, letérdepel.
Incselkedik egy kis szentjánosbogár,
koppan az árnyakat rejtő szobánknak
kárpitján. Hallgatom az éj szavának
nyugtalan zenéjét, s álmunk körbejár.
Szűcs Helena
