Aranyos fonatod…
A határban, zizeg a szalma…
elégedett mosollyal tekintget a gazda,
hiszen gondos keze nyomán pergett a kalász,
s a hulló magok között egy tücsök is kacarász.
Idilli a kép, és azok a kócos fellegek,
mint a leányt a legény ugratva, ölre megy,
derékon is kapja a kazal tövében,
ebédidő bánja.. .de a lány, még oly törékeny.
Két fonata fején, ide-oda billeg,
mint menyasszonyi párta;
…csak csendben… reájuk is pisszen,
mikor pipacsos vánkoson táncukat járják.
Hej galambom!
– mondja a legény -, ha az Isten is úgy akarja; s közben fejét megvakarja:
szüretre megtartjuk a menyegzőt.
Addig kócolom majd az aranyos fonatod,
míg azt nem látom,
hogy kezes asszony nem lesz az én kicsi párom.
Szűcs Helena
