Dalra fakadt az én rózsám,
nem bánom,
kidalolta szívem titkát,
sajnálom.
Nemhiába kacsingat a
szemembe,
arany gyűrűt mért nem húz a
kezemre.Dalra fakadt az én rózsám,
oly hamis,
falu népe kacag rajta,
magam is.
Hajamból a pántlikámat
kikötöm,
lepcses szájú legény hozzám,
be nem jön.Ablakomban gyertya fénye
pislákol,
ha be ugrasz az éjszaka,
kitárom.
Takard le a gyertya fényét
galambom,
most van csókra-hevülésre
alkalom.Szív a szívre, ha majd dobban
üsse kő,
szüret körül esedékes lesz
a menyegző.
Addig majd a hevületet
tanuljuk,
a járt utat csókjainkkal
kirakjuk.
Szűcs Helena
Fotó: Google