Tiszta ruhám…

Tiszta ruhám…

Lásd, pőrén állok előtted,

csak egy utolsó, mi még rajtam van,

levetted minden óvó leplem,

s én, csak mosolyogtam rád, boldogan.

Bontogattad tiszta ruhám,

selyem övem, bár óvta derekam,

egy van, mit még féltve őrzök;

a szerénységem, kedves burokban.

Lelkem drága ékességét,

drága Anyám rám szabta – légy szerény-,

súgta felém, mert tudnod kell,

hogy mindennek ára van.

Szűcs Helena

Tovább a blogra »