Tiszta ruhám…
Lásd, pőrén állok előtted,
csak egy utolsó, mi még rajtam van,
levetted minden óvó leplem,
s én, csak mosolyogtam rád, boldogan.
Bontogattad tiszta ruhám,
selyem övem, bár óvta derekam,
egy van, mit még féltve őrzök;
a szerénységem, kedves burokban.
Lelkem drága ékességét,
drága Anyám rám szabta – légy szerény-,
súgta felém, mert tudnod kell,
hogy mindennek ára van.
Szűcs Helena
