Rebbenek…
Szender lelkem, eléd teszem,
csüngök én az ajkadon,
pille röptű sóhajtásom,
éjszakánként faggatom.
Rebbenek majd csendben föléd,
nektárod is kóstolom,
ajkad kelyhébe szédülve,
vágyam benned, oldódjon.
Szemed követ… megrebbenek,
ne menjek el, s így kéred;
libbenj fölém, maradj enyém,
szender szíved szeressen.
Szűcs Helena
Fotó: Papp András
Csak egy kis információ a versem mellé, aki a “Szender” fogalmát nem ismerné:
“Szender” a lepkefajhoz tartozó gyönyörűség, amit a képen is látsz. Néhol, a kertekben fellelhető, több fajtája is létezik. Hosszú szívókájával cseni a virágpor nektárját , és gondoskodik a beporzásról. Valóban, a “szender” azt jelenti, hogy szendergő, ugyanis egyes fajai egész nap szenderegnek fák törzsein, és az esti órákban lesznek aktívak. Képes a virág felett hosszú ideig lebegni. A szender, a magyar kolibri. Csodás kis lény.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: